Akkor én most kényszerbeteg vagyok? Lehet ezt gyógyítani? Bővebben lent.

EGY HOZZÁÉRTŐ- A szociális fóbiaként is ismert szociális szorongásos zavar a társas helyzetektől való túlzott félelemmel jár. A betegek hajlamosak arra, hogy kerüljék az olyan társas helyzeteket, amelyek szorongást, illetve kellemetlen feszültséget okoznak nekik.

A generalizált szorongás túlzott szorongással és/vagy aggódással jár. Az aggodalmak jellemzően a mindennapi életben GYAKORI TEVÉKENYSÉGEKkel kapcsolatosak.

A Cipralex filmtabletta enyhíteni fogja ezeket a tüneteket, és a hatására jobban érzi majd magát.

[link]

A követős-dologhoz nem tudok mit hozzáfűzni.

Kényszermozgásai azonban mindenkinek vannak, ha nem is veszik észre. Nekem is voltak/vannak, de idővel le lehet róluk szokni,csak hatalmas önfegyelem kell hozzá.

Amikor érzed, hogy pislognod,vagy krákognod kell, AZÉRT SE TEDD!

Ez nem könnyű, é ne is keseredj el, ha nem sikerül elsőre, légy kitartó :) Egy idő múlva könnyebb lesz és csökkenni fog a kényszermozgások száma:)

Tuti veszekednek a szüleid, és akkor vagy ilyen ideges. Érthető velemis ez az egyenlőtlenség-dolog volt. De én csipkedtem magam. Meg mikor izgultam meg mikor apám bevolt bas*va... Ide az akarat kevés lesz hogy meggyógyulj ebből.

Vannak még Magne B6 ami feszültségoldó, meg vannak patikába olyan virágszirom-olajok amik jó feszültségoldásra de ha nem fogod valahogy kikezelni magad akkor csak rosszabb lesz!

Szerintem pedig nagyon is jól érzed, hogy valami nincs rendben. Én is pont ezt csináltam 10-11 éves korormban, csak még cifrábban. Anyukád sajnos nem veszi észre, hogy valami baj van, lehet azért sem, mert te is csak a tüneteket észleled, konkrétan a problémádat, a szorongásod okát nem tudod megfogalmazni.

Azt tanácsolom, hogy mondd el anyukádnak határozottan , hogy úgy érzed, nem normális, amit csinálsz, segítsen.Az is lehet, hogy ketten el kellene mennetek egy családterapeutához, elsősorban gyermekpszichológushoz. Mondd ezt el így neki, csak azért, h végre komolyan vegyen.

Valószínű azonban, hogy ha őszintén tudsz vele beszélni a félelmeid, nyugtalanságod okáról, ez önmagában is elegendő lesz. Egy anyának dolga kellene, hogy legyen, hogy észrevegye a bajt és megnyugtasson.

Ne mondogasd egész nap,csak amikor észreveszed, hogy éppen pislogsz, és érzed, hogy szeretnél tovább pislogni, azért is csukd be a szemed, vagy mereven szegezd a tekinteted egy pontra és ne tedd. Tényleg nemkönnyű megállni, de olyan ez, mint a körömrágás:)

Sok sikert kívánok hozzá :)

Sziasztok!

Én vagyok a kérdező, csak a rendszer valamiért kiléptetett (automatikus bejelentkezésen voltam), és elfelejtettem a jelszót, illetve az e-mail címet is, amiről regisztráltam (kb.50 e-mail címem van).Köszönöm a válaszokat!Mostantól szedni fogom a Magne B6-ot, próbálok uralkodni magamon.Egyébként a gyerekpszichológussal már próbálkozunk, de még nem találtuk meg a megfelelőt.Anyukám valószínűleg azért nem reagál erre, mert már régebben is voltak ilyen szokásaim, de idővel elmúltak, maguktól.De én most nem akarom megkockáztatni azt a lehetőséget, hogy esetleg soha nem múlik el...