Pánik vagy hasonló lenne az alábbi? Esetleg lehet-e örökletes vagy mi ez, ha mégse pánikroham? (Talán vérnyomáshoz is köze lehet? )

Bizonyos értelemben az van, de leginkább akkor, ha egyrészt tudom, hogy igazi (pl filmes nagy vérzéseknél nem vagyok rosszul), másrészt ha pici vérző sebem van, akkor sincs bajom. Szóval inkább akkor van ez, ha tudom/látom/érzem, hogy nagyon vérzik, nehezen áll el stb.

Pár napja erősen "odacsíptem" az ujjam a fémpumpába (magyarán, az egyik lenyomó mozdulatnál "rácsaptam", rossz helyen volt).

Nem iszonyúan, de vérzett, nem estem pánikba, de nem is néztem nagyon a sebet, vérzést, fogtam az ujjam, ahogy mentem, lemostam, fertőtlenítettem, tapaszba tettem. Nem lettem rosszul, viszont fájt és dühös voltam, hogy ez történt... Másnapra már jobban nézett ki szerencsére.

Én is pszichés okra gyanakszom, ezért írtam a legelső írásom végén a kineziológust, kíváncsi vagyok, mit "találna" vagy mondana.

Még két dolog: anyukámnak is hasonló volt, de ő vérzés helyett oltásoktól és vérvételektől volt rosszul, én attól sose. Meg ő szegény hányt is esetenként ilyenkor, én nem. Nem szoktam pszichés alapon émelyegni, hányni.

A másik, hogy egy ideig gyanakodtam arra is, hogy mi van, ha köze van ahhoz, hogy párnapos koromban volt oxigénhiányom. De nem biztos.