A családodban volt olyan alkoholista, aki egyedül szokott le az alkoholról? Hogy csinálta?

Nem letezik ilyen. Az alkoholista mindig talal okot arra, hogy elerje az erzest amire vagyik, egyedul gyenge ahoz, hogy letegye.

A 2. vagyok: szóval talán nem egyedül szokott le, mert mi támogattuk, de az elvonást külsö segítség nélkül vitte végig.

Köszi a jó kívánságodat, tényleg nem volt könnyü, de sikerült. (Azóta leszokott az antidepresszánsokról is, meg a cigiröl is - szóval már igen sokat elért. )

Igen, a nagyapám születésem után egyik napról a másikra leszokott a piáról és soha nem is nyúlt hozzá 15 éven át. Csak az élete végén szokott vissza rá, amikor már nem látta értelmét annak, hogy éljen.

Igen, az édesapám. Többször is volt elvonón, azt hiszem háromszor, de nem segített. Aztán valaki levideózta őt mikor ittas volt, visszanézte józan állapotában, és annyira elszéfyellte

Szóval annyira elszégyellte magát az agresszív viselkedése miatt, hogy azóta sem ivott alkoholt (30 éve). Nagyon büszke vagyok rá, amiért sikerült rendbe hoznia az életét.

Apám. Az alkoholra majdnem ráment az egészsége, amikor élet-halál között feküdt a kórházban akkor döntötte el hogy leszokik. Azóta sem ivott, 8 éve.

A bátyám. Sajnos pszichiátriai betegségei is vannak és emellett ivott is masszívan huzamosabb ideig. Aztán egyik nap megvilágosodott , hogy ezzel csak ront az állapotán és elhagyta az italt. Azóta édességfüggő lett. Az egészséget ez is rombolja, de eg és föld a viselkedése. Végig velünk lakott, lakik (én már külön élek, de ő még a szüleimmel), de azon túl nem tudtunk neki segíteni, hogy ott voltunk. Ez a függő döntésének kell lenni. Ha ő nem iszik, akkor nem iszik. Mi feküdhettünk volna keresztbe előtte, akkor is elment volna a kocsmába. Kellett, hogy benne megérjen az elhatározás.