Ha valaki tüdőrákos, és már kómában van az ugye nem azt jelenti hogy megfog halni ugye?

Nem feltétlenül jelenti azt hogy meg fog hali.

De lássuk be, hogy mivel (gépek lélegeztetik),csöveken kapja a számára szügséges gyógyszereket folyadékot, egyéb dolgokat, nem mozog, az izmai el sorvadnak.Vannak emberek akik rövid ideig és vannak olyan emberek akik órákig napokig hónapokig és évekig vannak kómában.Nos akad olyan is aki csodaszerűen fel ébred régóta tartó kómájábol.De aki már sok éve kómában van lehet hogy nem fog fel ébredni soha. Néha vannak csodák néha sajnos pedig vannak nehézségek.De ha ez van akkor sohase adjuk fel a reményt.

Sajnos a kemoterápia sem használ mindig, így fel kell készülni a legrosszabbra.

kitartást és erőt kívánok!

a tüdőrákoknak ( tumoroknak ) is több fajtája van.

A kimenetel és a gyógyíthatóság a tumor méretétől, mire terjed rá a tüdőben, esetleg adott e már áttéteket ( agyban szokott lenni a (másodlagos tumor, áttétek).

Függ attól is mennyire reagál a kemoterápiára a szervezet.

Szóval nagyon nagyon sok mindentől függ. A kemoterápia, amúgy is nagyon legyengíti, az amúgy beteg szervezetet.

Én mint egészségügyis, úgy gondolom, hogy 7 széria kemoterápiá és annyi szenvedés után, amit most az az ember átél, megváltás lesz neki, ha végre "elmehet" és megszűnnek a kínjai. Sajnos nagyon sok embert láttam ebben a betegségben ( is ) meghalni.

Ha már kómában van, gondolom lélegeztetik és nagyon erős fájdalom csillapítókat is kap, nem valószinű, hogy kikerül. Nagyon sajnálom. De ez amit ilyenkor a betegek átélnek, már nem élet. Nekünk, akik hozzátartozók itt maradunk, nekünk a rossz, akinek megszűnnek a kínjai, annak már jobb.

Amennyire lehet fel kell készülni erre, menj be hozzá a kórházba fogd a kezét, és próbálj meg magadban elbúcsúzni tőle.

Egyetértek az előttem szólóval. Nekem hasonló körülmények között ment el nemrég az Anyukám áttétes végbélrák következtében. Nagyon szerettük, de tudom, hogy az volt a jó, hogy két hét alatt elment és nem szenvedett tovább szegény, mert nagy fájdalmai voltak. Sajnos a rák ilyen, nincs mit tenni.

Együtt érzek veled kedves Kérdező és nagyon sok erőt és kitartást kívánok! Sajnos, tudom milyen érzés, amit most átélsz.

Őszinte részvétem! Ne hibáztasd magad, meghalni mindenkinek egyedül kell. Én az utolsó napon már nem is voltam bent Anyunál. Segíteni nem lehetett rajta és ő nem akarta volna, hogy abban a szörnyű állapotban lássam, amibe került.

Próbálj arra gondolni, hogy ha már nem gyógyulhatott meg (és sajna a rákból többnyire nem lehet), akkor már legalább nem szenved tovább. El kell tudni őt engedni. Együtt érzek veled.