Depressziós vagyok?

Nem is tudom, mikor kezdődött az egész. Talán egy éve, de lehet másfél is van. Nagyon sokszor tudnék sírni, a legkisebb beszólások is fel tudnak kavarni. Nagyon nehezen alszom el, sokszor riadok fel. Nem igazán mozdulok meg, semmiféle motivációt nem érzek ahhoz, hogy tegyek valami érdemlegeset, inkább egész nap a kanapén ülök vagy csak fekszem. Sosem tudnék öngyilkos lenni, de van, hogy elgondolkozok rajta, milyen lenne. A hangulatom szinte mindig rossz. Nagyon tudok kötődni emberekhez, túlságosan is. Viszont a nagy tömeget például utálom, egyszerűen úgy érzem, megfulladok. Nagyon hirtelen fel tudom húzni magam, és mint már említettem, a legkisebb dolgokkal is meg lehet bántani. Sokszor van, hogy csak úgy ok nélkül sírok, viszont örömet tud okozni, ha valaki kedves velem, esetleg megölel. Volt már, hogy megkarcoltam magam, durvábban is, valahogy jólesett. Rengeteget gondolkozok, ami kezd lassan felemészteni. Gyakran érzem, hogy zsibbadnak a végtagjaim, szédülök, fáj a fejem és van, hogy elhomályosodik vagy elsötétül minden pár pillanatra. Az evéssel is vannak gondjaim, hol egész nap csak ennék, hol pedig három napig kajára se bírok nézni. Teljesen le vagyok lassulva, semmihez nincs kedvem, de vannak hangulatingadozásaim, amikor hirtelen boldog vagyok, de ez nem szokott sokáig tartani. És eléggé emberfüggő vagyok, úgy értem, mindig alkalmazkodok, és a végén mindig rosszul járok, ebbe kezdek is beleőrülni, de nem tudok változtatni, ilyen vagyok. A szüleimnek ezekről nem merek szólni. Szerintetek kéne? Mi lehet velem?

15/L