Mit kéne tennem?

Gyakran gondolok öngyilkosságra, borzasztóan dühös vagyok és szomorú. Képtelen vagy megbízni emberekben, mikor valaki túl közel kerül hozzám, ellököm magamtól. Olyanokat bántok akiket normális esetben nem kéne (a családomat, főleg az anyámat) akarva akartlanul eliesztem az embereket. Nincsenek barátaim, és soha nem is voltak. Gyakran vannak dührohamaim, és azt vettem észre, hogy magamban beszélek. Mi van velem? Régen 4-5 ös tanulo voltam, most a kettest alig érem el. Képtelen vagyok koncentrálni. Imádtam írni, most viszont nem tudom folytatni a könyvemet , mert képtelen vagyok romantikára gondolni. Azt hiszem megrémülök töle, pedig nagyon álmodozó, kreatív érzékeny és pozitiv lány voltam, most pedig képtelen vagyok tiszta szívből mosolyogni vagy nevetni. Minden álmom volt szerelmesnek lenni, most viszont nem tudom elviselni ha valaki megérint, akár a családomból.