Önök szerint mi az optimális teendő e káoszban?

Gondozó vagy az otthon...

Hiába ellenkeznek, mindenkinek ez lenne a jobb, és ezt el is kéne magyarázni nekik valahogy.

Ez a sztori évtizedekkel korábban kezdődött.

Hogyan alakult ki az, hogy a gyermekük 150 km-re tőlük alapozta meg az életét, ha ekkora igény van a szoros kapcsolattartásra? 50-60 évesen is lehetett látni, hogy igényelni fogják a jelenlétét akkor, amikor segítségre szorulnak.

"nem lehetett akkor tudni,hogy ez lesz a házaspárral-"

Hát... mivel MINDEN idős emberrel menetrendszerűen ez lesz a Föld nevű bolygón, lehet ezt tudni jó előre.

Hacsak nem tervezik, hogy még erejük teljében, 70 évesen öngyilkosok lesznek és nem érik meg a hajlott kort, amikor segítségre szorulnak.

Szóval fontos lenne tudni, milyen a viszony köztük, mit terveztek előre, miért csodálkozik most a család, amiért ez a helyzet alakult.

Ami családunkban napi szinten ápoljuk az időseket, volt, aki 20 éven át szorult 24 órás felügyeletre, sőt volt idő, amikor egy időben 2-en is ilyen állapotban voltak (7 éven át volt ez az átfedés) és nagyjából pont ezért döntöttünk úgy, hogy a többiektől 400 méternél távolabb sosem vettünk ingatlant.

Ott lakunk egy rakáson.

Ha kórházban vannak vagy otthonban, akkor is kell látogatni őket, foglalkozni velük napi szinten, mert nem teljeskörű az ellátás sehol sem.

Minden családnak meg kell hoznia ezt a döntést, hogy a szeretteit maga szeretné-e ápolni - akár csak egy lábtörés vagy szemsérülés esetén, amiket időnként hoz az élet -, és akkor ennek megfelelően a közelükben vagy tőlük távol élni. Nem lehetséges távolra költözni úgy, hogy közben a családtagok egymást akarják ápolni.

Ez világos.

Ezért érdekes, milyen gondolatmenet mentén rendezte be az életét így a kérdezett család.

... Szóval az optimális teendő a családtagok motivációinak rangsorolásával határozható meg. Ha ezeket elénk tárja, akkor tudunk tippelni, ha nem, akkor nem.

Egyelőre csak egyet tudunk: a nagyszülők nem akarnak elköltözni oda, ahol a gyermekük segíteni tudja őket. Ebből az világos, hogy számukra fontosabb a megszokott környezet, mint az, hogy a gyermekük segítse őket. De ez még kevés infó az állásfoglaláshoz.