Mit választanál? Egy egész életre tolókocsiban, de ép, egészséges elmével leélni az életedet vagy inkább a halál?

Szerintem az életben nem sokszor merül fel választási lehetőség ilyen helyzetben. Ha baj van, küzdeni kell a gyógyulásért.. az ember nem aza faj alapjáron aki csak ugy feladja. Nekem is volt tinikoromban egy nagyon súlyos betegségem. Igyekszem azota is ugy alakitani az életem, hogy a visszamaradt problémákkal együtt is teljes legyen az életem. Azota is rengeteg uj barátot szereztem, volt egy viszonylag hosszú kapcsolatom, tanulok, autót vezetek.. Szerintem neked is egyértelmű a válasz.. Az élet azért gördít elénk akadályokat hogy megkűzdjünk velük, és bölcsebbé váljunk, átértékeljük a dolgainkat, magunkba nézzünk kicsit..

Hát tulajdonképpen, ha belegondolok, bár épek a lábaim, így is az időm 90 százalékát ülve vagy fekve töltöm. Amiatt a 10% miatt biztosan nem adnám fel az életem.

Egyszer találkoztam egy fiatalemberrel. Nagyon magasról zuhant le (munkahelyi baleset). Csak az egyik kezét tudta mozgatni és a nyakát egy kicsit. Motoros kocsival és a két kutyájával mégis mindig kiment a természetbe. Aztán megtudtam, hogy meghalt, éjjel a fejére tette a párnát. Feladta.

Ilyenkor sok mindent mond az ember, de nem tudhatja, hogy mit érezne. Én tudom magamról, hogy az első fázisban nagyon depis lennék, és járna a fejemben a halál gondolata. De a családomért nem adnám fel, és az ők segitségével menne tovább az élet. Végülis bármelyikünkkel bármikor megtörténhet, és csak az tudja igazán aki átéli, hiába mondja az ember, hogy tudja milyen érzés lehet, dehogy tudja, honnan tudná? Már elvagyunk a magunk kis problémáival is. Ja és a kérdezőnek: a "rosszban" is meglehet találni a jót, gondold el annak az életét aki tolószékbe kényszerült és nincs kire támaszkodjon. De valahogy úgy jött le nekem, hogy neked nem rossz..."minden egyes ember csak ember,ennel te sem vagy tobb es o sem kevesebb.." Amúgy nem akartam megsérteni senkit, nem céloztam senkire, sőt el se olvastam az előttem szólókat.

Szia!Nekem egyre rosszabb a llátásom, egész pontosan mára már alig látok, és nem jutott eszembe soha hasonló badarság.Inkább folyamatosan tanulok ebben a helyzetben élni, és lehet. Tehát sztem ha szinte vakon meg lehet tanulni élni, akkor kocsiban is.

Elég nagy a mozgás igényem minden nap sportolok rohangálok elég kis szeleburdi ember vagyok! Nekem már történt egy olyan balesetem, amit egész életemben viselnem kell és ez is pont elég! Tehát ha megbénulnék azt már biztos nem élném túl megölném magam! Igen szerettem a családomat, de nekik is az a legjobb ha nem látják, h mennyire depis vagyok és nem látják ahogy szenvedek egész nap, mert az az igazság egy ilyen padlóról már nem tudnék felállni!

a halál. a tolókocsiban éppen az a rossz ha ép az elméd....

Van egy idézet a Call of duty 2-ből:"Jobb 2 lábon meghalni mint fél lábon élni!" Hát én azért ugy vagyok vele hogy minden áron az életet választanám! Egyszer élünk azt nem szabad tönkre tenni de ha mégis betegen tolóocsiiban meg minden rossz azért is élni akarok!