Hogyan kell/lehet feldolgozni egy családtag végelgyengülésben való haldoklását?

Nem hiszem hogy van erre bármi mód, viszont még sosem vesztettem el senkit, és kis túlzásban a mostani eset is egy egész természetes dolog, a 87 éves nagymamám lett egyre betegebb az utóbbi hónapokban.

Sokat hallottam eddig a halálos ágyról és az élet körforgásáról, hogy pelenkával kezded, és cumis üvegből itatnak, és pont ugyan ez lesz a végén is.

Sokkal boldogabb voltam mikor még nem értettem pontosan vagy mondjuk úgy nem tapasztaltam meg hogy mit jelentenek ezek.

Most viszont minden értelmet nyert, és az az ember aki egykor minden kérdésemre tudta a választ, most úgy fekszik az ágyban hogy megfordulni sem tud egyedül, vagy inni 1 pohár vizet. Fizikai fájdalmat jelent ránéznem, mert nem tudok mit mondani, aminek bármi értelme lenne.

Egyetlen pozitívuma van ennek a helyzetnek, hogy az elhalálozás innen csak megváltás lehet, ami neki és minden hozzátartozójának is olyan szempontból segítség, hogy abban a tudatban maradunk itt hogy megszabadult a földi szenvedéstől. És bár nem hiszem semmilyen lét utáni hókuszpókban, azért a jelenlegi helyzetnél talán mindenki egyetért abban hogy bármi jobb lehet.