Szerintetek ez betegseg lenne, vagy inkabb csak noi veleszuletettseg?

A szüleidnek igaza van. Az, hogy birtokolsz egy új tárgyat, az nem női veleszületettség, és inkább férfiakra jellemző a birtoklásvágy hibája. Ez egy vásárlási kényszerré fajulhat.

Vedd észre, hogy semmit nem old meg. Egy pótcselekvés, nem boldogít, csak szemfényvesztésével elkábít. Mint pl az alkohol -'ihaj de semmi baja, aki iszik' -érzi ő, miközben semmit nem oldott meg, a környezetére ráterhel, és még a szervezetét is rongálja.

Kellene valami valóban (meg-)oldó-pihentető dolgot találnod, amivel kifejezheted magad (ez szokott lemaradni a diákok életéből) rajz, festés, ének, zene és tánc. Amelyiket szereted.

Ez egy nagyon általános - nem csak nők körében létező - pótcselekvés. Valaminek a hiányára, kompenzálására utal.

Érdemes utánamenni, hogy mi az alapprobléma - mert ez a saját boldogságod útjában áll.

Így jutalmazod magad, hogy kompenzáld a stresszt, valakinél ez, valakinél más válik be. A nő egyébként biológiailag a gyűjtögetésre, a beszerzésre van kódolva (az őskorban persze nem csizmákat vadászott le, hanem a megfelelő bogyókat, kődarabokat, stb. amíg a férfi vadászott), ezért elégíti ki őt, ha gondos utánajárás és a termék alapos vizsgálata után minőségi zsákmánnyal térhet haza.

2-3 hetente nem csillagászati összegekért ez még elfogadható szerintem.

Mivel ezzel boldogítod magad, ez nekem igencsak pótcselekvésnek tűnik és nem jó. Persze inkább ez, mint kiborulás stressz miatt...

Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy a szép ruhák, cipők szeretete (ami teljesen OK) mennyi vásárlást indokolna, mert ha amúgyis teljesen rendben van neked ez a mennyiség (nekem sok lenne, de azért ez nem olyan nagyon vészes. van, aki szinte mindennap összevásárol egy csomó butaságot, na az már csak a mennyiség miatt is beteges), akkor végülis egy amúgyis meglevő igényt használsz ki stresszoldásra. Így sem az igazi és keresnék valami mozgást vagy hobbit, de mégis elfogadhatóbb.

Pl. ha nekem remek stresszoldó örömforrás az evés s kihasználom, hogy enni úgyis sokat kell egy embernek, hogy életben maradjon s jól működjön, senkinek semmi nagy baja nem lehet azzal, hogy egy stresszes munkában megállok és feltöltődésként eszem egy jót (ami fizikailag is indokolt, kell az energia) s ettől sokkal jobban érzem magam. Van, aki belekötne, mert szerintük az csak kötelező elem az életben, nem szabad annyira élvezni, amennyire én teszem, de ezt én mint hedonista nem értem s nem értek vele egyet.

Á ez hosszú lett, nem is jó a párhuzam, de talán érthető valahol. Az ember csinál valamit, ami eleve jólesik neki, ha stresszes, ha nem, s bizonyos szinten szükség is van rá, ruhánál picit túlzásba is eshet, ha telik rá, evésnél ez rosszabb... S ezt a dolgot mankónak használja jobb híján. Ez ésszerű keretek között nem egy olyan rossz megoldás, azt hiszem.

De nagyon vigyázni kell, mert a vásárlásmánia gyakori dolog és nem egészséges kicsit sem... Keresni kéne más stresszoldó dolgokat. Beülni valahova egy barátnővel (azért nem napi 3 szelet sütire) vagy zenélni, festeni, mit tudom én.

Az örömteli vásárlás nekem is megvan, én ceruzát szeretek venni (az olcsó is jó, csak megfelelő minőségű legyen rajzoláshoz) és rajztömböt. De el is használom, illetve a ceruzáknál csak elkezdem, túl sok van és sokáig tart... S nekem nem pár hetente van ez... Bár volt már, hogy vettem 2 ceruzát, pedig bőven volt még olyan, csak jólesett. De vannak nagyobb hibáim (extrém net- és gyk-függőség, pl.), a ceruza belefér. S egyszer majd elhasználom, nem kér enni.

Van ismerősöm, aki sok ruhát vesz, de csak turkálóból olcsón s évi egyszer kiselejtezi a zömét, mert neki az újdonság varázsa az igazi, nem a felhalmozás, nincs is annyi szekrénye. Nem kerül sokba, elvan vele, nem betegesen, neki ez működik. S még nagy változatosság is van az öltözködésében.

Akinek telik s olyan az igénye, az persze márkás ruhákkal is megjátszhatja akár ugyanezt (vagy ha nagy gardróbja van, meg is tarthatja a vásároltakat).