Vak lennél, vagy inkább süket-néma?

Az viszont igaz, hogy ha már tudsz egy jelnyelvet, akkor a többit már könnyebben tanulod meg, mint egy új beszélt nyelvet, különösen siketen. Ha tudsz jelelni, akkor a mutogatás is jobban megy. Jelnyelven a legtöbb sikettel tudnál beszélgetni.

A némaság és a siketség két külön fogyatékosság.

Végig borzongtam, ahogy elolvastam a hozzászólásokat. :O ugyanis én magam is látássérült vagyok, és enyhén hallássérült (hallókészülékem van, de ezzel olyan, mintha semmi bajom nem lenne). Mindigis gondok voltak a szememmel, és már egészen kicsi koromtól borzongtam a halláskárosodás miatt, de ez így esetemben talán érthető is.

A másik oldalra tehát nem tudok semmi előnyt/hátrányt felsorolni, de azt tudom, hogy én így vakon is nagyon jól érzem magam a bőrömben. :) Több, mint 6 éve vesztettem el a látásomat, ezalatt kerültem középiskolába, ahol most júniusban kitűnőre érettségiztem. :) Beszélőprogram van a laptopomra telepítve, ami felolvassa a képernyő tartalmát, így én is tudok írni, olvastatni, netezni. :) Órákon is így jegyzeteltem, írtam a dolgozatokat stb. Nem speciális iskolában tanultam, hanem egy "átlag", igen megszeretett soproni középiskolában.

Emellett színtársulatokban játszok (szintén nem speckókban), énekkarokban énekelek, gitározom (csapatban is), önállóan közlekedek fehérbottal még Sopronban is (nem vagyok soproni), és a belvárosban is egész biztonsággal eljutok A-ból B-be, még segítség nélkül is, ha úgy adódik. :)

Egyébként a braille írást ma már pont a beszélőprogram elterjedése miatt nem igen használják, én is csak akkor, mikor pl. CD-ket jelölök vele, vagy idős ismerőseimmel levelezek, akik nem használnak számítógépet. Természetesen gyakorlom, mert félredobni nem lenne jó, van pár könyvem pontírásban, csak lusta vagyok olvasni őket. :)

Nekem is nehéz volt megszokni ezt az állapotot, de mára már teljesen elfogadtam, bár úgy néz ki, nem mostanában fogok újra látni, nem igazán érdekel már. :) Jövőre elkezdem az egyetemet (teológiát), és Pestre megyek, de nem félek tőle, örömmel várom. :) Főleg, hogy hamarosan lesz vakvezetőkutyusom is, akinek segítségével aztán tényleg megnyílik a világ. :)

És én is vizuális típus voltam mindig is, azért mégsem rokkantam bele a depresszióba, az ember megtalálja a kiskapukat, és már nem is ér rá a vaksággal foglalkozni, ha bedobja magát az életbe (természetesen a korlátainkkal tisztában kell lenni...) - de ezeket is lehet tágítani, és szerintem a látó embereknek sem az aranyozza be az életét, hogy beszélő progi nélkül is el tudják olvasni a képernyőn: "Az Internet Explorer nem tudja megjeleníteni a weblapot..."

Bocsánat, hogy hosszúra sikerült... :$

süket, mivel így meg tudom állapítani egy lányról, hogy szép vagy nem. viccet félre téve, a kommunikációval süketen kevesebb baj van, írásban mindenkivel tudsz kommunikálni, ebben segít az internet is, vagy a jegyzetfüzet a telefonodban.

úgy is csomó zaj van, ami az őrületbe kerget, a város zaja, az ugató kutya a szomszédban, a hajnali tehervonatok. a süketségtől csak azért félnék, mert elvileg köze van az egyensúly érzékeléshez is a fülnek, dőlöngélni nem szeretnék.

Filmek is vannak felirattal, a képi világ mégis csak szebb. A bulikról le kéne mondani, de a kirándulásról a hegyekben nem.