A marihuánának milyen hosszútávú hatásai vannak?

A kutatások nagy része olyan embereket hasonlított össze, akik egyrészt több éve minden nap cannabist

használtak (krónikus fogyasztók), másrészt olyanokat, akik saját bevallásuk szerint sosem fogyasztottak a szerből (kontrollcsoport). Az e tárgykörben végzett számtalan kutatás többsége

nem mutatott ki jelentős kognitív károsodást a krónikus fogyasztóknál, ugyanakkor egyes

(érzékenyebb teszteket alkalmazó) vizsgálatok alacsonyabb teszteredményekről, mások pedig

rendellenes agyhullámokról számolnak be azok esetében, akik hosszabb ideje minden nap

cannabist használtak. A krónikus fogyasztóknál jelentkező rendellenes agyhullámok arra

utalnak, hogy „kevésbé pontosan, vagy kevéssé gyorsan dolgoznak fel információkat” [1], ezáltal

pedig megnehezedik számukra a releváns és irreleváns ingerek megkülönböztetése.

Egyes vizsgálatok „az erős fogyasztóknál több hörghurutra utaló tünetet találtak,

beleértve az állandó köhögést és váladékképződést.”(mondjuk sztem. ez egy vaporizerrel kiküszöbölhető).

Az amotivációs szindróma (Amotivational Syndrome, AMS) fogalmát az 1960-as években

alkották meg, és olyan kedvetlen, semmittevő, céltalan tinédzserekre használták, akik

rendszeresen cannabist fogyasztottak. „Az esettanulmányok azt sugallták, hogy az amotivációs

szindróma a higiéniai szint csökkenésével, depresszióval, az energia, produktivitás és a

lendület elvesztésével jár. A szerzők [...] hangsúlyozták, hogy a szindrómához a tisztán

körvonalazott céloknak vagy a koncentrált erőfeszítés képességének a hiánya is

hozzátartozik.” A kitalálói szerint ezeket a hatásokat a cannabis rendszeres fogyasztása idézi

elő. Ezek az aggodalmak még ma is élnek, és számos szakmai anyagban találkozhatunk velük. A

szindróma vizsgálatát rendkívül megnehezíti, hogy nem létezik általánosan elfogadott

definíciója. Minden kísérletben, amely a szindróma létezésének bizonyítására irányult, más-más

tényezőket vettek szemügyre. Vannak azonban közös pontok is. Szinte az összes mérési módszer

a produktivitás kérdésével kapcsolatos. A kísérletek tehát tipikusan nyugati értékeket

vizsgáltak. „Sok kutató hallgatólagosan feltételezi, hogy a motivált emberek jól teljesítenek az

iskolában, keményen dolgoznak, megfelelnek az alkalmazóik elvárásainak, kitartóak a

laboratóriumi feladatok elvégzésében.” Ezzel az előfeltevéssel szemben viszont számos érv

hozható fel, „hiszen teljesen kultúra-specifikusnak számít, hogy kit tekintünk alulmotiváltnak.

>>Egy adott kultúra amotivációs szindrómája egy másik kultúra ideális életmódját jelentheti.<<

Egy indiai jógi valószínűleg patologikusan alulmotivált lenne egy nyugati kutató számára.” Ráadásul a motiváció fogalma azt a hamis látszatot kelti, hogy a nagyobb teljesítmény minden

esetben nagyobb boldogsághoz is vezet. Sem az emberek, sem az állatok közreműködésével

végzett laboratóriumi vizsgálatok nem támasztották alá a szindróma létezését. A kérdés

tisztázása során az iskolai és munkahelyi teljesítményeket is elemezték. „A közhiedelemmel

ellenétben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuánafogyasztók a többiekéhez

hasonló jegyeket kapnak a főiskolán.” Sőt, egyes vizsgálatok jobb tanulmányi eredményeket

találtak a cannabisfogyasztók körében. A két csoport között a sport- és más iskolán kívüli

tevékenységekben sem mutatkozott különbség.

Hát amit én láttam kutatás, aszerint egy 30-as rendszeres marihuána fogyasztónak olyan volt az agyi keringése, mint egy átlag 60-asnak. Konyhanyelven: meghalnak agyvérzésben fiatalon. [link]

Gondolom nem véletlenül lesz tompa egy join-tól az ember majdnem egy hétig, rám legalábbis így hat, úh. nem csodálkozom az ilyen kutatásokat olvasva.