Műtét utáni remegés. Egy időre abbamaradt, de most újra előjött. Valaki, akinek volt ilyenje? Épp ésszel átvészelni? Bővebben lent. (? )
Szóval az idén 2 térdműtétem volt. Az első februárban, de nem volt utána semmi baj. A másik térdem április 8-án műtötték.. Már az altatásnál miután megkaptam a nyugtatóinfúziót, s oldalra kellett forduljak, hogy szúrjanak, nem tudtam rendesen kontrollálni a mozgásom, rámtört a zokogás és remegtem, pedig nem akartam, s nem is féltem, mert már tudtam mi lesz és az előző műtét jól sikerült, gondoltam, biztos a nyugtatóra reagálok rosszul. Délután s másnap délelőtt nem volt baj, este fele lettek rángásaim, de olyan, hogy fekve ugráltam, csapkodott a kezem, minden izmom s ízületem fájt, s volt, mikor fél percig nem kaptam levegőt, de addig pofozgattak, míg sikerült. Azt mondták, h az altatószerre vagy a fájdalomcsillapítós katéterben amilyen gyógyszer volt, reagálhattam rosszul, ill. elvonási tünetek. Továbbá küldtek hozzám egy agykurkászt, kijelentette, hogy túl sok félelmem van, mert nem bízok benne h meg fogok gyógyulni s azért. Ezzel eléggé mellélőtt, mert tudom, hogy nyárra járni fogok. Szóval neorológushoz nem is küldtek, mert ha nem elvonási tünet, akkor biztos rosszul kezeli a gyerek a helyzetet. Napi pár alkalommal jelentkezett, ezzel is engedtek haza a kórházból, bár akkor már kevésbé fulladtam. Nyugalomba kellett legyek, s masszírozni kellett a karomat, s fél-egy óra, elmúlt. Kaptam rá kálcium s magnézium tablettát meg éjszakára homeopátiás nyugtatóbogyót. Egyre ritkult és kevésbé volt intenzív a roham, másfél hete nem jelentkezett, négy napja megint, nem fulladtam, de ugrált a kezem s nagyon nehezen nyeltem még utána 1 órával is. A kálciumot, magnéziumot s nyugtató bogyót azóta is szedem, tehát nem annak a hiánya. Ha volt másfél hét szünet, akkor elvonási tünet sem lehet, s bár stresszhelyzetben könnyebben előjön (hétfő óta megint suli), csak arra sem lehet ráfogni. Anyám pszichológushoz vinne, én nem akarok, mert kiütést kapok tőlük, s csak plusz stressz.
+infó: nyár óta németbe költöztünk, itt barátaim nincsenek. Háziorvosunk magyar, s van pszicho-végzettsége is, hozzá kéne járjak valszeg. Mint emberrel nincs bajom vele, de nem csak hogy nem akarok ilyen beszélgetésbe kezdeni, de nincs is mit mondjak. Most ő szabadságon van, eddig egy "beszélgetésünk" volt, de köszönöm, nem kérnék többet.
Tudom, hogy nagyon hosszúra sikerült, és köszönöm, aki elolvasta. Ti mit tennétek a helyemben? Hogy lehet ezt épp ésszel átvészelni? Mármint nem a műtéteket meg azt, hogy 4 hónapig tolószékben ülök meg új környezet ilyesmi, hanem azt, hogy baj van velem? Esetleg valaki, aki hasonló problémával küzdött? Előre is köszönöm.
válasza:Mi volt az alapprobléma ?
Úgy értem térdműtétet írsz de fulladást is emlegetsz.
Van-e jelentős mondjuk 35 kg-nál nagyobb túlsúly ?
Körülbelüli életkor ?
Egyéb tartós/visszatérő betegségek ?
Kicsit gyanakszom az injekcióra is - nem annyira önmagában a szerre mint ahova adták - hová adták ?
Nem elvonási tünet szerintem sem.
Esetleg idegkárosodás amit okozhatott a szer is vagy mechanikai sérüléssel együtt és talán, ha lassan is de múlandó.
válasza:Azt, hogy egy ilyen tünetek együttese - műtendő (túlsúlytól túlterhelt?) térdek, + fulladás sokkalinkább súlyosan elhízott korosabb emberekre jellemzőek.
Ennek alapján amit írtál - az esetleges túlsúly jelentéktelen se a fulladással se a térdproblémáiddal nem függ össze.
Fiatal korod miatt nagyon jó eséllyel kihevered ezt a remegést is - bármi legyen az oka - a lényeg hogy a változás iránya jó - mint mondtad egyre ritkább.
valószínűleg a bogyókra se nagyon lesz szükséged.
Mit tennék a helyedben ?
Az egyik, hogy igyekeznék nem túlaggódni a dolgot.
A másik (írod tolószékben ülsz) nagyon fontos lenne gyógyító torna - ezalatt nem csak/feltétlenül gyógytornászt értek, hanem igyekezz ésszerű határokon belül nem túlterhelve, de minél többet mozgatni a tagjaidat lehet, hogy izmok összehangolt működését részben újra kell tanulni ki kell dolgozni az agynak
valami miatt.
A harmadik pedig - mindezek mellett - ha mégsem tudsz megnyugodni véleményeztesd a helyzetet másik orvossal is.
Ha nem egybehangzó a véleményük, akkor esetleg harmadikkal is - de többel ne - ebből már neked kell leszűrnöd merre tovább.
Egy másik orvos azért lehet hasznos - mert emberi hiúság ide vagy oda - senki sem tévedhetelen. És van olyan, hogy valaki az addigi tapasztalatai, gyakorlata alapján képtelen bizonyos dolgokat észrevenni meglátni és félrediagnosztizál tartósan is.
Ezt elkerülendő hasznos lehet egy másik szakember - de ne bolondulj bele lényegtelen véleménykülönbségek szövevényébe... akkor fontos az egész ha alapvetően mást lát a dologban. Ha ugyanazt látják többen az megnyugtató.
Ha viszont merőben mást: az meg egy új esély.
De orvostól orvosig futkosni lényegtelenségek miatt felesleges.
Az is fontos, hogy a másik orvos, aki megvizsgál ésvéleményez az elsőtől független legyen... ne ismerjék egymást - másik város másik kórház lehetőleg.
Ne legyen érdekelt valami műtét körüli műhiba eltussolásában... aki hibázik az hajlamos azt nem észrevenni és esetleg azért eshetsz el szükséges kezeléstől, mert a kezelés rávilágít a hibára.
Ha valami bibi van az az érzéstelenítés körül lehett, a leírtak alapján.
A rosszul reagál duma viszont kissé porhintés szagú.
Viszont
Abban viszont tényleg bízhatsz, hogy az idő segít, ha te is segítesz az időnek és mozgással, tornával szorgalmasan próbálsz javítani a helyzeten. Ez az amit magadtól tehetsz ez rajtad múlik.
És ne lelkizd túl a dolgot - maradj szigorúan tárgyilagos.
Alapbaj tekintetében azt még azért megkérdezném miért kellett műteni mindkét térdedet ?
Baleset ?
Mert az azért valahogy nem mindennapi egy 15 évesnél hogy egy ilyen dupla térdműtét szükséges...
Lehet olyan, ha egy műtést elég súlyos pl egy kicsit átszabják a mozgásrendszert pl fejlődési rendellenesség miatt, hogy az agynak a fejlődési rendellenes csont/izomrendszerhez tartozó beidegződései helyett újra kell dolgokat tanulni. Ez járhat gyengeséggel, meg azzal hogy bizonyos mozdulatok nem úgy működnek mint eddig és a régi beidegződések vissza-vsiszatérnek és okoznak zavart ami remegésben nyilvánul meg... az agy küldi a szokott jelet, de nem a szokott elvárt dolgok történnek... az új beidegződést keresni tanulni bevésni kell. Ezért fontos a türelem a mozgás és a kitartás... A kisbaba is tanulja a mozgásrendszerét mielőtt járni tanul.
Nálad lehet hogy még tanultat felejteni is kell mire újratanulsz... Ezért nem mindegy miről is szólt az a dupla térdműtét... nem tűnik apróságnak.
Mozogni mozgok, gyógytorna is, meg ha nem olyan a terep, nem hagyom, hogy toljanak. A térdemmel az volt a helyzet, hogy a porcaim különben is rossz minőségűek voltak, a kamaszkorral még jobban megpuhultak, a térdkalácsom meg nem volt középen. ha az elején komolyan veszik, s készítenek legalább egy röntgent, nem jutottam volna ide, egyszerűen a térdkalácsom helyre teszik, s nem szabad túlerőltetni, míg a porc fel van puhulva. De mivel sose ment ki, ne vették komolyan (az ízületi szalagjaim részlegesen meg voltak már szakadva. ahhoz, hogy nekem egy ízületem kimenjen, szakadnia kell valaminek), úgyhogy mikor már nem tudtam 2 lépésnél többet menni, beutaltak egy jó nevű kórházba. Mondták, hogy műtét, minél hamarabb. Porcokon a kinövéseket (ami a kopás miatt lett) lecsiszolni, kollagén-membránt beültetni a porcképződéshez, térdkalácsot középre tenni és a szalagjaimat is kicsit összevarrni :P
165 centimhez 61 kiló vagyok. Lehet nem ártana kicsit fogyjak, de szerintem túlsúlynak nem nevezhető.
Az izmaim összehangoltan tudom mozgatni, ha nincs a rohamom. Egy volt csak, amit át kellett szoktassam magam, hogy melyik izmommal "húzom fel" a térdkalácsom, mert addig máshol volt kicsit.
És köszönöm a választ, megnyugtató volt :)
válasza:Jól látod, ez nem jelentős túlsúly.
Szurkolok neked.
Még egy kicsit utánézek a dolognak - szerintem valami epidurális érzéstelenítés lehett az amit a "hátadba" kaptál - lehet annak a szövődménye a problémád.
Ilyenkor elég pontosan kell eltalálni valamit és nem mindig sikerül tökéletesen.
A kulcsszó alatt a googlen magad is tájékozódhatsz a dologról.
Érdekes info lehet még, hogy az érzéstelenítés után másnap voltak-e fejfájásaid.
válasza:Hát ja. A te helyzetedben szerintem a legfontosab, hogy tárgyilagosan kezeld a dolgot és tégy meg mindent ami rajtad múlik - ezalatt a gyógytornát és hozzá a kitartást és a türelmet értem.
A pszichomókusokat - én személy szerint - nem csípem de ezek csak az én ellenérzéseim - lehet hogy használ, de szerintem amit egy pszichomókus használhat annyit az ember saját magának is tud használni :-)
De ne rám halgass e dologban.
Az orvosi véleményekről meg annyit, hogy csak a szakorvosok számítanak igazán a te esetedben.
A háziorvos nem igazán ért hozzá nem is az a dolga.
Ők az első frontvonal a rendszerben, a dolguk az, hogy gyógyitsák a mindennapos nyavalyákat (influenza, és hasonlók), és nagyjából a megfelelő helyre küldjék tovább, akinek ezt meghaladó különleges problémája van.
De ez is csak infó ettől még teljesen igaz lehet a kórházi diagnózis, meg amit a háziorvos mond az is,
csak azt akarom mondani, hogy a kettő egybehangzása nem ér fel azzal hogy két egymástól független szakorvos véleményez egybehangzóan - ha kétely van akkor ez kevés.
Viszont - igen - macerás egy második független szakvélemény begyűjtése. Ha egybeesik a gyógyulásod folyamata az ilyenkor elvárhatóval akkor nem indokolt.
Minden döntésnek kockázata van az egyik tévedés a felesleges pluszmacera, a másik pedig a kései felismerése valaminek és kitolódó gyógyulás.
Az előbbinek, hogy felesleges a pluszmacera - szerencsére nagyobb a valószínűsége, a másiknak meg nagyobb a kockázata. A döntés nálat illetve az anyukádnál.
Tökéletes tévedhetetlenség nincs - az ember saját döntésével teremt tényeket magának és megbékél abban.
Hát sok erőt, türelmet és legfőképp gyógyulást kívánok neked és föl a fejjel :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!