Mit lehet ilyenkor tenni?

Édesapám most volt 50 éves, kifejezetten makacs természetű ember. Aktív fizikai munkát végez nap, mint nap, a foglalkozásából kifolyólag. Viszont van egy borzasztó szokása, szeret inni.

Régebben (kb 10 éve) majdnem elváltak édesanyámtól, mert gyakran látogatta a falu 2-3 kocsmáját, és iszonyatosan leitta magát. Szerencsére ez már a múlté, a szokás viszont maradt. Csak az változott, hogy összejárunk/járnak egy másik családdal lassan már szintúgy 8-9 éve. Nagyon jól kijön a két család, csak az ilyen összejöveteleken már sajnos a két családfőnél a közös lerészegedésen van a hangsúly. Értem én, hogy jól érzik magukat, de az hetente átlagolva 2-szer előfordul. Édesanyám ebben sajnos teljesen partner, mert a régi "szép" időket ugyebár senki nem kívánja. Tehát ez az alaphelyzet. Az étkezési szokásai, hogy is mondjam, nem a legmegfelelőbbek, mivel fizikai munkát végez, ezért igényli az ásványi sókat a szervezete, és sót sóval eszik. Egy-egy családi összejöveteleken viccesen (részegen) meséli, hogy amúgy a éjszakánként vagy, hogy mellkasi fájdalommal ébred, veri a víz, stb. Tehát nagyon valószínű, hogy egy szívinfarktus kellős közepébe sétál bele nemsokára. Az aggasztó az, hogy ezt mindenki látja, csak senki nem tesz semmit. Mi (a gyerekei) már próbáltunk többször is beszélni vele, nem vesz minket komolyan, azt mondja hiába nőttünk fel, neki mindig is a gyermekei maradunk, gondolhatjátok mennyire veszi fontolóra a tanácsainkat magával kapcsolatban. Orvoshoz makacsságából kifolyólag nem hajlandó menni, mondván, így legalább nem tud semmiről, ha elmenne kiderülne millió egy probléma önmagával. Édesanyám kicsit úgy látom homokba dugja a fejét, kicsit széttárt karokkal áll a történések előtt, hogy ő nem kényszerítheti semmire. Mit lehet ilyen esetben tenni? Nem akarom, hogy rövid időn belül apa nélkül maradjunk,édesanyám pedig pár nélkül...