Hogy nyugodjak bele? Mit tegyek?
Sziasztok!
Elég érdekes témával fordulok felétek, kérlek normális válaszokat adjatok.
Szóval, 13 éves lány vagyok, az osztályban szinte én vagyok a legmagasabb, és vékony vagyok, mivel 2 éve anorexiával küzdöttem.
Az lenne a problémám, hogy nem tudom elfogadni a nőiességet, undorodom már a gondolattól is, hogy nőnek a melleim stb. Már így is 70/B-sek, és nem tudom eltakarni kellőképpen őket. Ez a dolog miatt kezdtem el fogyókúrázni, de még mindig nem értem el azt a testalakot, amiben boldog lennék.
Ez lenne a fő problémám, amire szeretném, ha válaszolnátok.
Ez már nem ide tartozik, de kíváncsi lennék, hogy ez elmúlik-e, esetleg miért van:
Egész életemben még egyszer sem tetszett fiú, de lányok már tetszettek. Körülbelül egy fél éve több, mint 100 lányos képet töltöttem le a gépre, és mindig őket nézegetem, egyszerűen szerelmes vagyok beléjük. Ezeken a képeken énekesnők, ismerőseim vannak. Kicsit szégyellem is, amiért ez így alakult, de már a gondolattól is rosszul vagyok, ha arra kell gondolnom, hogy fiúval vagyok együtt.
Előre is köszönöm a válaszokat! :)
válasza:Szóval, te félsz a felnőttéválástól és közben a lányokhoz is vonzódsz?
Egyébként nem tudnál beszélni a szüleiddel ilyesmiről? Hogy úgy érzed, hogy hanyagolnak azért mert már önállóbb vagy, vagy ilyesmi...hátha előrelépés lenne :)
Lehet amúgy, hogy nem vagy leszbikus, mert lehet, hogy a pasik is hozzátartoznak a felnőttéváláshoz nálad, vagy hogy mondjam.
De ez is lehet hogy leszbikus vagy, vagy biszexuális, de szerintem egyelőre ezzel ne foglalkozz, hanem próbálj a szüleiddel erről a felnőttéválásról beszélgetni :)
Egyébként én leszbi vagyok, szóval azt is "túl lehet élni". :D
Sok sikert! :)
válasza:Amikor én is elértem azt a kort, hogy elkezdtek nőni a melleim, utáltam magam és nagyon gátlásos voltam. Én is sajnos nagyobb melleket örököltem, és azt látni, hogy körülöttem mindenki majdnem egy deszka még, én meg már gömbölyödöm... Nos, nem volt egy kellemes élmény. Próbáltam én is takargatni amivel csak tudtam. Tesiórán pulcsiban voltam, mert "fáztam". Szerencsére utóbbit a "deszkák" is alkalmazták, így ezzel nem volt gond, nem tűnt fel senkinek.
Rettegtem a gondolattól, hogy majd a szüleim hogyan fogadják, hogy lassan felnövök, nem leszek többé az a cuki kislány, aki voltam, hanem szépen lassan nővé válok. A többi rokonommal ritkán találkozom, tőlük még inkább tartottam. "Jaj, de sokat változtál, de megnőttél, stb."
Aztán végülis valahogy ez is elmúlt. Most 19 éves vagyok, lassan már tényleg elmondhatom, hogy felnőttem (és nem csak papíron). Nem vagyok megelégedve a testemmel, de igyekszem elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Amin tudok, azon változtatok én, a többit meg majd meglátom.
Én érdeklődtem fiúk iránt is, de visszagondolva, egyikbe sem voltam igazán szerelmes. Közben titokban néha megnéztem 1-1 lányt is, az osztályomban is volt, akit szívesen elnézegettem időtlen időkig... De csak évekkel később vált világossá számomra, hogy érdekelnek a lányok. Most abban a fázisban vagyok, amikor határozottan az a véleményem, hogy nem tudnám elképzelni az életem egy férfi mellett. Nem vágyom egy férfi társaságára egy életen át, sokkal inkább elfogadnék egy nőt. :)
Ha szeretnél esetleg többet is beszélgetni erről, írj nyugodtan privátban. :)
Köszi a válaszokat! :)
Nem igazán tudok a szüleimmel erről beszélni, mert nagyon zavarban vagyok az ilyesmi témáktól.
Egyébként nem tudom, hogy mi lesz, engem nem zavarna az sem ha tényleg leszbikus lennék, csak a rokonaim szégyellnének, előttem is lealázóan beszélnek a melegekről.
Rendben, írhatok privátban. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!