Miért nem tudok időben lefeküdni?

Tudjátok, hogy telik egy napom? (17\F)

Felkelek olyan 12 óra körül. Idegeskedem, hogy miért nem bírtam hamarabb kelni és hogy miért nem hallottam a kilencre beállított ébresztőórát. Elkezdem a napomat, de elég rossz kedvem van, mert felmérem a helyzetet és szomorúan nyugtázom, hogy semmire nem lesz elég időm (a későn kelés miatt...hát mi másért!) és ezért kedvem sincs megcsinálni a fontosabb dolgaimat. Ekkor meggyőzöm magamat, hogy a mai naptól lefekszem 11 óra körül, hogy frissen keljek és több életerővel fussak neki a napnak. Így telik el a napom, ha szerencsésebb vagyok akkor sikerül megcsinálnom legalább egy kis részét a kötelezettségeimnek, ha nem akkor egész nap ülök és Youtube videókat nézek vagy éppen olvasok valamit (aminek természetesen semmi köze sincs a sulihoz, mért is csinálnék legalább valami hasznosat, ugye?). Eljön az este, kezdek kicsit ellazulni, mert tudom, hogy ilyenkor már úgyse tudom csinálni a dolgaimat, tehát nyugodtan csinálhatom amihez kedvem van (mivel egész nap semmit nem csinálhattam felhőtlenül, mert tudtam, hogy a dolgommal nem vagyok kész). Az ellazulással a szabályok is lazulni kezdenek és lassan-lassan meggyőzöm magamat, hogy "mégis csak vakáción vagyok, miért ne csinálhatnám amihez kedvem van". Pillanatok alatt elfelejtettem, hogy milyen rossz volt felkelni és hogy milyen jó is az amikor korán kelsz és megcsinálod minden dolgodat és a nap többi részében felhőtlenül szórakozhatsz. Ez olyan 11 óra körül van (ha értitek mire gondolok). Innentől gyorsan telik az idő egészen olyan 2 óráig. Itt elkezdek fáradt lenni, hiába későn keltem és elvileg "kialudtam" magam. Ennél a pontnál, mikor elálmosodok ahelyett, hogy elmennék aludni, mint minden normális ember, én hülye elkezdek úgymond "félni" a reggeltől, mert tudom, hogy minden kezdődik előröl. Nos innen ki lehet találni, hogy egy nap 8 órát alszok, 13 órán keresztül az van a fejemben, hogy ma lefekszek, mert így semmi értelme az egész napnak (mivel még nincs vége a történetnek) és mindez 3 óra, ismétlem HÁROM ÓRA miatt, amikor jól szórakozok. Szörnyű beismernem, de egy idióta vagyok! Na mindegy, most ugye 2 óránál tartottam. Innentől már nem túl izgalmas. Két órán keresztül elkenődve (a fáradtság és az akaraterőmben való csalódottság miatt) "szórakozok" tovább. Aztán eszembe jut, hogy nemsokára kelnek a szüleim és nem örülnének, hogyha ébren találnának, így végül lefekszem. És ez így megy napról-napra szinte az egész vakáció alatt.

Egyszerűen nem érzek kellő motivációt az alvásra. Olvastam az alvásról és egyedűl az immunrendszer-gyengülést számítom "következmény"-nek, de ezt is letudom azzal, hogy úgysincs tél, csak nem fogok megfázni! (igen, csak poén volt)

Ennél már csak az rosszabb amikor ugyanez zajlik le, csak nem úgy végződik, hogy végül lefekszem, hanem lefekszem háton, hogy nehogy elaludjak, megvárom amíg a szüleim elmennek, aztán felkelek az ágyból és elkezdem a napomat, persze egy hidegvizes arcmosással, mintha misem történt volna. Gondolom el tudjátok képzelni, hogy ez mekkora felfordulást okoz az ember biológiai órájának és az egész szervezetnek. Felér egy utazással egy másik kontinensen lévő országba. Természetesen nem bírom sokáig, olyan 1 óra körül, délután, lefekszem és alszok körülbelül egy másfél órát, hogy valahol a REM fázisban ébredjek és könnyen fel tudjak kelni. Sajnos ez sosem sikerül vagy nem tudom miért, de mikor felkelek egy folyamatos, hányingerhez hasonló érzés van a gyomromban, egész fel a torkomig. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor éhgyomorra beveszel több gyógyszert és érzed, mintha marná a hasad csak ez durvább és nem múlik el egy egyszerű evéssel. Mindenesetre nem kívánom senkinek ezt az állapotot. Tudom csak magamat hibáztathatom, de egyszerűen nem sikerül rávennem magamat a normális életmódra.

Tudom, most ez kicsit "egy stréber problémájának" tűnt akinek az a legnagyobb baja, hogy nem alszik rendesen, de valójában nem vagyok stréber, csak nem szeretem elhanyagolni a tanulmányomat. Lehet, hogyha nem zeneiskolába járnék, ahol a hangszeren való gyakorláson kívül nincs sok tanulnivalója az embernek, akkor valahogy másképp fognám fel, de nálunk nem engedheti meg magának valaki, hogy ne gyakoroljon a vakációban, mert kijön a gyakorlatból és mire újra belerázódsz suli közben, addigra már elérkezik a vizsgaidőszak.

Ezt most jó volt kiadni magamból. Igazából várom bárkinek a tanácsát, ki hogy van ezzel, volt ezzel vagy akármilyen intő tanácsot szívesen fogadok.

Köszönöm, hogyha végigolvastad és remélem, hogy te nem esel bele ebbe a hibába.