Miért olyan nagy és visszataszító dolog egyeseknek az, hogy orvoshoz forduljanak?

Szerintem a különféle ezoterikus, "alternatív" módszerek elterjedésének is hatalmas szerepe van itt. Nézzük meg például, hogy milyen konteók terjengenek az orvostudománnyal kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül:

-A védőoltásokban higany/mikrochip/ebola-vírus/kutyaf.@sza van.

-Minden létező és kitalált betegségre megtalálható a gyógyszer az út szélén levizelt virág képében, ellenben az összes nyugati orvosi technika, elmélet, szakirodalom, konferencia és a többi pusztán arra jó, hogy az orvosok anyagilag előnyhöz jussanak, vagy ha elborultabb illetővel van dolgunk, akkor mindezek - szerinte - a kiirtásunkat célozzák.

-Az alternatív orvoslás mindennemű empirikus bizonyítékot nélkülöz, ezért sokszor spirituális köntösbe csomagolják az egészet, és az emberek nagy többségét egész szépen meg tudják vezetni ezzel.

-A gyógyszergyárak mind meggazdagodni és/vagy minket kiirtani próbálnak.

Emiatt egy átlagember nem bízik az orvosokban, nem bízik a védőoltásokban, nem bízik a vizsgálati módszerekben, nem bízik a gyógyszerekben, nem is ért hozzá minimális szinten sem a természettudományos oktatás alacsony átlagszínvonala miatt, az interneten lusta utánanézni, vagy ha idősebbekről van szó nem is értenek hozzá általában, emiatt jön létre az, hogy az ember előbb megy el a Tihanyihoz a klinikába tízezrekért levetetni a szellemet, minthogy felkeressen egy orvost.

De nem ez itt a legnagyobb baj. A tudatlanságra a tudás terjesztésével lehet ellenválaszolni. Viszont:

-Az orvos motiválatlan, alacsony fizetésű, nem ritka, hogy még a saját szakterületéhez sem ért, de türelme biztos, hogy nincs a beteghez. Mivel a beteg nem ért a dolgokhoz, megpróbál utánanézni. Mivel fogalma sincs arról, hogy mit kellene keresni és hol, hamar a naturahíreken meg az antalvalin köt ki.

-Nem csak egyéni szinten jellemző a lustaság a témában. Ha az éppen támadott tudományos diszciplína szakemberei minden egyes alkalommal közleményt adnának ki, ha baromság terjeng, rövid úton meg lehetne akadályozni az áltudományok térnyerését és nem lenne arra szükség, hogy magánemberek saját pénzből és energiából lépjenek fel ezek ellen. (ld. vedooltas.blog.hu)

-Az egészségügy helyzete ma Magyarországon olyan, amilyen, sok esetben ez is rátesz egy lapáttal az áltudósok lehetőségeinek bővítésére.

És hogyan lehetne megoldani ezeket a problémákat szerintem?

-Ahogy már mondtam az oktatás színvonala sem megfelelő. Ha már az iskolában megfelelően belevernék az emberekbe, hogy mik azok az áltudományok, hogy működnek és miért népszerűek, a sok csalónak nehezebb dolga lenne. Éppen ezért kéne egy "szkeptikus órát" bevezetni. Ahol szépen ki lehetne vesézni a különféle csalókat, áltudományos módszereket megismertetni a diákokkal, és megtanítani nekik, hogy hol kell utánanézni a dolgoknak, ha valóban hiteles, megalapozott, objektív követelményrendszernek megfelelő információt akarnak találni a témában. Ennek következménye lenne, hogy nehezebben lehetne átverni őket később illetve látnák, hogy amit a többi órán tanulnak hogy lehet alkalmazni a mindennapi életben a legegyszerűbben.

-Konferenciákat szervezni a tudományos élet bármely területén dolgozó szakértők számára, ahol lehetőségük van megismerni az áltudományos elméleteket, egyeztetni a stratégiát a cáfolásukra, szakszerű fórumot kaphatnak a különféle gondolatok kifejtésére a témában.

-Lehetőleg a nagyobb városokban alapítani egyfajta szkeptikus klubot, ahol szintén természettudományos előadások zajlanának. A Szkeptikus Társaság előadásai legjobb tudomásom szerint mind a fővárosban vannak és ha ennek a körét kiterjesztenénk, jobb esélyekkel indulnánk.

Bocsánat mindenkitől, hogy kicsit eltértem a szoros témától, de ez a dolog összetettebb probléma mint elsőre látszik és sok faktora van, ezért nagyon széleskörű, alapos, energikus munka árán lehet csak változtatni ezen az állapoton.

És végül egy megszívlelendő idézet mindenkinek:

[link]

En szerencsere nem. :)

Pont ellenkezo tipus vagyok. Mindig figyelem a testem, van-e vmi valtozas. Amint eszreveszem es netkozelben vagyok, azonnal utananezek neten, h mi lehet az. Aztan elmegyek a dokihoz.

Fontos, h tudjam, minden rendben.

De a mi csaladunkban is van ilyen. :D

Nekem egészség szempontjából nagyon jó génjeim vannak (a szem és a fog kivétel, de fogorvoshoz járok is), sosem vagyok beteg, de az orvos akkor se jut eszembe. Enyhe orvos- és kórházfóbiám van, semmiséggel nem teszem ki magam egy kegyetlen lelki gyötrelemnek. Amikor eltört a csuklóm, akkor 3 nap után elmentem a kórházba, az elkerülhetetlen volt, műtét, a szokásos összekapás az orvossal... Valamiért utálják, ha nem vetem alá magam az ő elavult elképzeléseiknek. Már kétszer be akarták gipszelni a karom (az egyik esetben még csak egy repedt kisujj volt, bár az orvos szerint eltört, de én a röntgenesnek hiszek), mind a két alkalommal elfutottam, természetesen. A gipsz elavult, kellemetlen dolog, pár nap után halálvágyam lenne, de inkább életveszélyesen megfenyegetném az orvost, hogy szedje le, s ha nem tenné, én szedném le. Hát kell ez bárkinek?

A műtő orvosnak azért hálás vagyok, a bal csuklóm jobb, mint valaha, sokkal többet bír, mint a baleset előtt :D

Egy csípés miatt minek orvoshoz fordulni? Az tipikusan az, ami majd elmúlik, bár persze ha rossz helyen van és feldagad az ember, az más. Akkor megértem, ha más orvoshoz megy, én valószínűleg nem mennék.

Mondjuk én már a fertőtlenítés megértéséig sem jutottam el soha. Amikor az egész tenyeremről hiányzott a bőr, akkor is meglepődtem, amikor a háztulaj hozta a jódot. Nekem eszembe se jutott és nem is tudom, minek, majd meggyógyul a testem magától, ez elég kicsi sérülés, csak a bőr jött le. De én a hipochonder ellentéte vagyok.

A gyógyszereket még jobban kerülöm, mint az orvosokat. Bizonytalan eredetű anyag, különböző hatásokkal, amik között negatív is jócskán van... Az orvos is tévedhet, s a tüneti kezelés nem a megfelelő út, bár annak is lehet haszna, persze. De én sokkal jobban bízom a saját testemben és a természetesebb gyógymódokban. A gyógyszeripart amúgysem akarom támogatni.

Szerencsére nem tudok lenyelni tablettákat, kapszulákat pláne nem, így a testemnek lehetősége van már az elején visszautasítani a cuccot. Gyerekkoromban a Dedalont élből kihánytam/ösztönösen kiköptem :D De erős, maró fájdalomcsillapítóval is jártam már így.

A fogorvos által felírt gyógyszert (2 alkalom) megpróbáltam bevenni (kegyetlen keserűek voltak), az immunrendszerem csak megbírkózik velük, ritka alkalom, a gyulladáscsökkentő hatás pedig nem árt testem ama gyönge részének.

#14: Márpedig sok igazság van a negatív véleményekben is. A gyógyszeripar biznisz, ez teljesen egyértelmű. Az orvosok szerintem többnyire nem akarnak rosszat, de az orvostudomány hozzáállása nem megfelelő, részletekben nézik az embert, tüneti kezelést alkalmaznak, a beteget tárgynak tekintik...

S nemcsak az átlagember, de több évtizede praktizáló orvosok is támadják a védőoltásokat, a szokványos orvosi gyakorlatot, ésatöbbi...

Életem során elég sokszor rájöttem, hogy jó, ha a saját józan eszünk is nálunk van, amikor egy szakemberrel tárgyalunk. Bármilyen szakterületről is legyen szó, hihetetlenül kontár, nemtörődöm példányokkal is találkozhatunk, akik olyanokat állítanak, amiket egy amatőr is joggal kiröhög. Orvosoknál ez valószínűleg ritkább, mivel ott tényleg hatalmas a tudáskülönbség, de ha nem pusztán szakmai a téma, hanem bejön a képbe az ember, akinek lelke van, pszichoszomatikus panaszokat tud generálni és esetleg észreveszi, hogy az életének mely aspektusához köthető egészsége rosszabbodása... Itt már lehet, hogy többet tud az ember önmaga betegségéről, mint az orvos, aki csak a tüneteket látja.

A háziorvosnál sokat kell várni, ha 7.30 megyek a 8.00 rendelésre, akkor is 8.10-kor esik be a dr.nő. Mire elrendezkedik, addigra 8.30 és így is vannak előttem 3-an minimum. Egy beteg 15 perc. 9.30-kor jutok kb. sorra és akkor a város másik felébe sosem jutok ki dolgozni 10-re. És még vártam is 2 órát a semmiért.

Én ezért nem megyek.

25N