Elegem van magamból, vajon csak én vagyok ilyen pszihésen zavarodott?

18éves lány vagyok. Mindig is problémás voltam. Már óvodába utált mindenki, pedig semmi okot nem adtam rá. 1 barátnőm volt. Általános iskolába szintén nem sikerült barátokat szereznem. Mindig is csendes, visszahúzódó személyiség voltam. Mindig is hiányzott egy testvér...de sajnos nem lett. Középsuliba már sikerült barátokat szereznem, jelenleg is vannak, csak az a baj hogy nem helybeliek....Ugyanis lakhelyemen sajnos 1 olyan ember sincs akivel találkozhatnék. A problémát magamban én abban látom hogy mindig is eluralkodott rajtam a szorongás, a depresszió. Mindig bebeszélek magamnak dolgokat, 1x kórházba kerültem mert egyszerűen lefogytam. Mindig azért nem ettem mert betegesen féltem a hányástól. Ez persze még a mai napig rajtam van, ahogy jön az este mindig rettegek, este már nem is nagyon eszek semmit. Ha valamim megfájdul pl hasam már rögtön vakbélgyulladásra gyanakszom. Van amikor egész nap csak rettegek h milenne ha vmi bajom lenne vagy meghalnék...Sokszor rágom a szám, a körömrágásról már nagy nehezen leszoktam de a hajtépésről nem tudok...évek óta tépkedem a hajam nem tudom miért rossz szokás és nagyon jól esik. De sajnos ez néha olyan kóros hogy kopasz foltok jelentek meg a fejemen. Szüleimnek már milliószor megígértem hogy leszokom róla és én is le akartam de azóta se megy :'( (Am. teljesen hülyének nézhettek már de higyjétek el nem tudom miért vannak ezek, hiszen semmilyen problémánk nincs, nem élünk annyira rosszul, szüleim szeretik egymást és engem.) Szóval fogalmam sincs mitől van ez a sok pszihés nyavalya. Még olyanok is voltak hogy iskola előtt ment a hasam sokszor (lehet attól hogy odajárt akibe bele voltam zúgva és izgultam hogy látom-e vagy ilyesmi). De néha csak reggel már eleve úgy kelek hogy megy a hasam valami idegtől ami nemtudom mitől lehet. Ha valaki korombeli beszól még annak se nagyon merek visszaszólni. Ismerkedés mindig is rendkívül nehezen ment. Barátokkal persze kicsit magabiztosabb vagyok. De amin még szeretnék változtatni és nem megy az a pasidolgok. Egyszerűen nem sikerül a pasikkal való ismerkedés. Idáig 1 pasi hívott randira nemrég de elég szarul sült el, önkétlenül néztem a telóm, nem mertem a szemébe nézni, csak dadogtam...azt az érzést sugalltam h ki nem állhatom, lekezelően beszéltem vele pedig nagyon tetszett! De azóta le sem sz*r..:( És ha megismerkednék egy pasival és megcsókolna nem tudom mit csinálnék lehet rögtön reflexből elrántanám a fejem vagy vmi...lefeküdni meg tuti nem merek egy pasival se soha, egyszerűen nem érezném még magam készen az ilyenekre jöhetne akármilyen rendes pasi...:( Else tudnám képzelni hogy egy pasi betenné a micsodáját az én ....tudom hülyén hangzik de nem tudom miért de ezt érzem. Mi van velem, fog e változni ez az egész? :( Egy selejt külön emberfajnak tartom magam :( 18évesen mások azért már magabiztosabbak, van életcéljuk és nem riadnak vissza a pasiktól és az új kapcsolatoktól. Ez borzasztó.