Volt már orrsövény műtéted?

Sógornőmnek 2x vésték szét az orrát, mert elsőre nem sikerült.

Őt nem altatták, az orrlyukánál vágták fel a bőrt és onnét nyúltak be a vésővel. Aztán kapott egy gipszet, ami egy halom ragtapasszal volt a homlokához és az arcához rögzítve. Kb egy hét után vették le, és utána még vagy egy hónapig úgy nézett ki, mint akit alaposan elvertek, akkora hematómák voltak a szemei alatt!

De végül jó lett az orra...

:D

Így nézett ki a sógicsaj is egy hétig:

[link]

Nekem volt.

Hát mit mondjak, a műtét valóban nem egy leányálom, altatás nélkül csinálták, de tényleg nem éreztem semmit. Inkább csak hallani meg tudni volt rossz, hogy ott kalapál a doki az arcom elülső részében. De azért túl lehetett élni.

Utána egy hétig ki volt tömve az orrüregem mindenféle kilóméter hosszú gézcsíkokkal, amik eléggé feszítettek. A legrosszabb az volt, mikor ezeket cserélték, a doki megfogta egy csipesszel és kihúzott vagy 3 méter gézt... Mintha az agyamat húzta volna.

Aztán elmúlt, nem kellett több géz, és azt vettem észre, hogy jé, kapok levegőt az orromon!!!!!

Akinek nem volt ilyen baja, az nem is tudja, hogy ez micsoda öröm tud lenni!

Szóval szerintem megérte a dolog, akármilyen rossz is volt közben.

Nekem volt 21 éves koromban, nem éltem meg szörnyűen. Nem voltam altatva, érzéstelenítőt kaptam oda helyileg aztán az orrsövény hám borítását felvágták, kiszedték a porcot, majd valamennyi csontot. Nem fájt, leginkább azt éreztem mintha egy fiókot húztak volna ki az orromból. Nem kellett sok csontot levésni. Majd ilyen hámosító kenőccsel átitatott gézzel kitömték az orrjáratokat és kaptam parittyakötést, amit én cserélgettem. Emlékszem az első éjszakát a műtét után kint töltöttük a nővérekkel, készítettük másnapra a többieknek a parittyakötést . Nem tudtam aludni, mert én nem igazán veszem a számon a levegőt és ugye mindkét orrjáratom ki volt tamponálva.

Nekem ez volt a legnagyobb gondom vele, talán 3 napig volt lezárva így az orrom.

Nem éltem meg rosszul, ismerőssel együtt feküdtünk be, mi nagyon jól elvoltunk :)

Na az érzéstelenítést aztán lazán ki lehet bírni. Inkább meglepő, mert először csak valami vízszerű folyadékot spricceltek az orromba, az olyan volt, mintha úszáskor bele menne a víz. Utána a doki közelített egy injekciós tűvel, én meg még a talpamat is ökölbe szorítottam, hogy most aztán tövig belém döfi, és pacsmagolni fog a véremben.... De SEMMIT nem éreztem a szúrásból se. Utána meg végképp semmit.

Úgyhogy ne félj, UTÓLAG azt mondom, hogy nem volt szörnyű dolog. De az is igaz, hogy ELŐTTE nagyon be voltam szarva. :-D