Halálfélelmem van. Kivel beszélhetnék erről, akit nem terhel meg?

Szerintem tudják ők belül, hogy félsz nem hiszem, hogy ők úgy gondolják, hogy te fel sem veszed lelkileg!

Az ember igyekszik kímélni azokat, akiket szeret de egy anya pont ezért van, hogy ott legyen melletted és vigasztaljon.

Ő is fél biztos szerintem egy nyílt és őszinte beszélgetés ahol kiadtok magatokból mindent az jót tenne mindenkinek.

Egy anyánál senki sem tud jobban bizakodni és vigasztalni.

Ha én ilyen helyzetbe kerülnék és megtudnám, hogy a lányom máshol kér segítséget és nem én vagyok az első...hát jó végül is megérteném van ez így de azért nem esne jól.

Ha nekem elmondta akkor utána már nem zavarna, hogy máshol is keres segítséget.

Rendes tőled, hogy próbálod a szüleidben tartani a lelket, de ők legalább annyira félnek attól, hogy meghalhatsz, mint te magad, még akkor is ha nem beszéltek erről, mert inkább gondolni se akartok rá.

Viszont én a helyedben megpróbálnék anyukáddal is beszélgetni erről a problémáról, mert ha valaki, akkor ő átérzi a helyzeted. Te vagy az ő kislánya, te vagy a beteg, te halhatsz meg, nem a te feladatod, hogy megkönnyítsd az életüket. Együtt kell ezt végigcsinálnotok, meg kell beszélni, hogy te félsz a haláltól és ő is nagyon fél attól, hogy elveszíthet. Ugyanakkor ebbe a beszélgetésbe be lehet vonni a papot vagy a pszichológust, vagy külön-külön is lehet velük is beszélni, de azzal, hogy anyukádnak nem mutatod ki az érzéseidet és neki sincs lehetősége erre, csak szőnyeg alá söpritek a problémát. Viszont ha megbeszélnétek, sokkal közelebb kerülhetnétek egymáshoz és lenne miből erőt merítenetek.

Kedves 5.!

Én anyámmal semmiképpen sem beszélném meg, mert tudom, hogy ő aggódik értem a legjobban, és ő is borulna ki legjobban. Az hogy együtt sírunk, az nem segítene. Bár te, és a kérdező anyja lehet mások vagytok.