Pár hónapja kerekeszékes lettem és nem tudom feldolgozni. Szerintetek fogok így élni tudni? (16 éves lány vagyok)

Ahogy Te magad is tapasztalod eleinte nagyon nehezen, hisz minden új, minden eddigi lehetetlennek tűnik. De csak tűnik! Ha van mód járj el gyógytornára. És keress fel a közeledben olyan sport, tánc, kézműves, színi stb egyesületeket,ahol hozzád hasonló emberekkel tudsz együtt lenni, és akiktől sokat tanulhatsz a lelki részének elfogadásáról is, és ami még fontosabb,gyakorlati tapasztalatokat és tanácsokat tudnak adni neked a hétköznapokhoz!!! Ha eddig volt valami hobbyd, célod, azt ne hagyd abba, max alakítsd át a jelenlegi állapotodhoz!

És mit mondanak, ez várhatóan egy átmeneti állapot, vagy véglegesnek mondható?

Szeretsz sportolni?

Keress rá az ülőröplabdára!

Ez egy olyan sportág, ahol a sérült és egészséges emberek együtt tudnak játszani. Bajnokságok is vannak, meg minden! :)

Én csak meccsekre szoktam kijárni, de nagyon szeretek drukkolni! :)

Sorstársakra is akadhatsz, ki is kapcsolódhatsz. Próbáld ki, hátha örömöd lelnéd benne! :)

Kedves kérdező!

Nehéz lesz ezt feldolgoznod, az biztos, de nem lehetetlen. Én sem tudok járni, bár nekem olyan szempontból "könnyebb" a helyzetem, hogy születésem óta ez van, így volt időm hozzászokni.

Én nem feltétlenül ajánlom, hogy hozzád hasonlókat keress, nekem pl. nem jött be az ilyesmi, úgy éreztem, mintha mi, kerekesszékesek egy külön faj lennénk, akik csak egymás között barátkozhatnak. De ezt neked kell eldönteni, lehet, hogy neked jót tenne, ha sorstársakkal ismerkednél.

Csak hogy lásd, így is lehet teljes életet élni: én nagyon boldogan élek így, van egy férjem, akivel nagyon-nagyon szeretjük egymást, és van egy tündéri 9 hónapos egészséges kisfiunk. Nagyon jól elboldogulunk így is, persze sok találékonyságra van szükség.

Egy gyakorlati tanács: a városi közlekedéshez érdemes beszerezni egy elektromos mopedet (3 vagy 4 kerekűt), nagyon praktikus dolog, és nem is néz ki olyan "nyomisan", mint egy kerekesszék. Azt hiszem orvossal fel is lehet iratni, így nem kerül olyan sokba.

Épp azért írtam az ülőröplabdát, mert ott nem csak sorstársakkal lenne együtt.

Nekem is van egy testi fogyatékosságom, tudom, hogy nem jó, ha az ember a sorstársakkal együtt "kínlódik", mert csak egymást oltják a hülyeséggel.

Ha élvezed magát a sportot, tök mindegy, hogy ügyes vagy vagy sem.