Demofóbia vagy más? 12/L (hosszú leszek, de segítségre van szükségem)

12 éves lány vagyok. Pontosabban nem tudom mikor kezdődött ez az egész, hogy félek a tömegtől. Már elég annyi, ha Anyukámmal elmegyünk a Lidl-be, és már az úton azt kérdezem vagy azon agyalok, hogy vajon sokan lesznek -e. (majd még a végén visszatérek a demofóbia lehetőségére) Jártunk már természetgyógyásznál, de ott azért, mert nagyon izzad a tenyerem és a talpam (inkább a tenyér, a talp csak akkor, ha mezitláb vagyok). Ez születésem óta így van, már 3 évesen aaz oviban bekellett vinnem a csoportszobába a kistörölközőt, mert csöpögött a kezemből a víz (egyébként most is ahogy gépelek). Aztán elsőbe is problémáim voltak, mert ugyebár akkor már írni kellet, éshát annyira izzadt a kezem, hogy kilyukadt a füzet, eláztak a dolgoozatok helyenként, és ahol vizes lett, nem tudtam oda írni. Tavaly ötödikben volt év végén ilyen kzártkörű díjátadó, oda azok mentek, akik évköben valami versenyen helyezést értek el. Ott is úgy izzadt a kezem, (mivel 1 szülőt magunkkal kellett vinni) Anya adott egy zsepit. De ezt meg nem szeretem, ha adja a zsebkendőt, mert most az úgyse segít semmit. De az egészben az a legrosszabb, hogy egy csomóan azt hiszik, hogy izgulok, pedig nem. Mert most ott is mi a frásztól izgultam volna?

Van amikor erősebben, van amikor gyengébben izzad, de ritkán van olyan, hogy száraz. (ebből már volt is problémám, pl.: gonbásodás, szemölcs) Visszatérve a természetgyógyászhoz, olyanokat mondott, hogy izzad a tenyerem, mert nem tudom megragadni a lehetőségeket, meg izzad a lábam, mert nem állok meg a földön... Meg valamit mondott, hogy megkezeli a pajzsmirigyemet, odatette a kezét a mellkhasomra, meg ilyenek. Visszatérve a demofóbiára ahogy mondtam. Gyakran ha pl. fürdőbe megyünk, ott is az az első gondolatom, abban reménykedek, hogy ne legyenek sokan. Ha megyünk a kocsival és eljön mellettünk egy busz, és pont piros a jelzőlámpa, és ott áll mellettünk pl.: öt percig, akkor elfordítom a fejem, akkor ott a másik kocsi, inkább nézem a padlót. Mostanában vagy 1 héttel ezelőtt volt egy rajzverseny eredményhirdetése, és díjazott lettem, ígyhát ki kellett mennem a jutalomért, és már egy hétre ezelőtt aazon paráztam, hogy hányan lesznek ott, meghogy úristen ki kell mennem, már az is az eszembe jutott, hogy azt mondom tanáromnak, hogy otthon valami ráborult a rajzra, csakogy ne kelljen kimenni... Szóval már ilyen hülyeségek is megfordulnak a fejembe. Egyszer olyan is volt, hogy a debreceni fórumban ott ahol van az a kis kávézórész, meg ilyen sütik, ott voltunk, és sokan ültek ott. Anya kínálgatott, hogy egyek már, de egyszerűen nem tudtam, mert azt figyeltem, hogy úristen mennyien szállingóznak oda be, meg minden. Ilyenkor mint például a lidlbe Anya tudta mi a bajom, olyan nem nézek rá, mert nem akarom, hogy ez az ő terhe is legyen, mert én megpróbálok ezzel együtt élni. segítenétek? bocsi, hogy hosszú voltaam.