Ez ugye normális dolognak számít még?

Ezek szerint ha valami nem sikerül akkor feketére fested a szobád falát, és kriptát csinálsz??

Egyébként már ott el van rontva hogy optimista akarsz lenni, de mindenért görcsölsz. Az optimista ember nem csinál minden piti dologból ekkora ügyet. Te messze nem optimista vagy hanem éppen ellenkezőleg, iszonyatosan pesszimista. A kicsinek sem tudsz örülni, és ezért görcsölsz állandóan.

Fogalmam sincs hány kiló vagy, de simán fogadnék bárkivel hogy normál súlyod van csak képzavarban is szenvedsz. Mondjuk 165 cm magas vagy és 58-60 kiló. Ez éppen ideális lenne, de neked nem jó. Ez kérem a pesszimista ember felfogása.

Én 160 cm magas és 89 kiló voltam. Nem tűztem ki célt csak annyit hogy fogyjak le valamennyit hogy jól érezzem magam. Jelenleg 74 kiló vagyok és boldog vagyok, elégedett, örülők mindenek. Az optimizmusom pedig ragadós. Másoknak is jó kedvük van.. Ha elfogadod magad akkor nem lesznek ilyen dolgaid.

A probléma egyszerű: Nem érzed jól magadat, és ezt kifejezed a szobádban.Reménykedve hátha valakinek feltűnik és a segítségedre siet. Egy fajta segélykiáltás a külvilág felé.

Szerintem nem a szobádban kellene rendet tenni,hanem a fejedben. Ha a szüleid sem nádszál kisasszonyok, akkor sem lesz az akár tetszik, akár nem. Géneken múlik alapvetően milyen alkata lesz valakinek, és ezt tudja súlyosbítani helytelen táplálkozással és/vagy depresszióval ahogyan most te teszed. A rossz közérzeted fő oka, hogy saját magad számára elérhetetlen célokat tűzöl ki és sosem tudod teljesíteni.

Kicsit lazábban kellene venned a dolgokat, nem görcsösen teperni utánuk.