Miért mondják, hogy a pajzsmirigy alulműködés még mindig jobb, mint a túlműködés?

Azért azzal vitatkoznék, hogy az alulműködés jobb lenne..sztem mindkettő ugyanolyan rossz.

Nekem alulműködésem van már évek óta,s valamiért még a mai napig nem igazán sikerült beállítani, rengeteget híztam, pedig sportolok és diétázok. Rossz úgy élni az életemet, hogy az emberek rám néznek és rögtön ítéletet mondanak. Holott az nem normális, hogy rendszeres sport (persze olyan, amit a súlyommal csinálhatok) mellett. diétával, úgy, hogy csokit félévente talán kétszer-háromszor látok, 4-5 hónap alatt 30 kilót hízok. Azt hittem, hogy majd később hozzászokok az emberek viselkedéséhez, hogy másképp bánnak velem, mint egy csinos nővel, másképp néznek rám, megítélnek, elítélnek, már rögtön meg van a véleményük, már tudják, hogy biztos két pofára nyomom a süteményt meg a pizzát, nem ismernek, de már tudják. Közben pedig fogalmuk sincs milyen nehéz, mennyi lemondással jár, mennyiszer kell uralkodnom magamon, hiszen én is szeretnék átlagos lenni, nem a nagy méretemmel hívni fel magamra a figyelmet, hanem például a személyiségemmel, szeretnék úgy társaságba menni, hogy ha megkínálnak valamivel és véletlenül venni merek belőle...ne nézzenek rám úgy, mint egy ufóra.

De a hízás csak az egyik, a hangulatingadozás a másik, levert vagyok, fáradékony, gyakran ideges és depressziós, olykor jobb a hangulatom, akkor már örülök. Hálistennek a szőrösödés nálam nem mindenhol jelentkezik, például nem erősebb a lábszőröm, de! van egy rohadt ciki problémám, ami miatt nagyon sokáig magam alá kerültem, kis dolognak tűnhet, de nekem óriási. A nyakam szőrösödik, rendszeresen szednem kell, mint a szemöldököm..nőként! S lehet, hogy ez semmiség ahhoz képest, hogy a túlműködés révén a kidülledt szemmel nem tudnak mit kezdeni és nem is tudom milyen gyógymódok vannak arra, hogy az így járt szerencsétlen emberek szenvedésein segíteni tudjanak, mert bizony szenvedéssel jár...de számomra épp elég terror az alulműködés is...

Arról nem is beszélve, hogy én letrox 75-öt kaptam rá, ami veszettül felpörgeti a szívemet, az orvosok szerint pedig ez rendben van, nem is foglalkoztam vele, míg teljesen más okból egy magánklinikán a doktornő ki volt akadva, hogy nyugalmi helyzetbe 120-130-as a pulzusom. Állandóan. Betalocot kell rá szednem, hogy lehúzza a pulzusomat, mert a magas érték miatt megterhelődött a szívem. Ha nem szedném a gyógyszert, előbb- utóbb szívproblémáim lennének..holott én mindig az édes kivételnek számítottam, hiszen kövéren is de egészséges voltam/vagyok. A vérnyomásomon és a koleszterinszintemen a legtöbb doki csodálkozik, hogy jobb, mint más betegeké.

Húha, így utólag visszaolvasva nagyon olybá tűnt, mintha kifakadtam volna :D :D bocsáss meg, csak érzékenyen érint a téma, főleg, hogy most az érzelgős hangulatom van felül kerekedve. Igen, nehéz velem együtt élni :D nem lehet tudni mikor lesz jó hangulatom.