Ti mire gondolnátok, ha látnátok, hogy valaki a teljes testében remeg?

Már 7 éve iszonyatosan félek attól, ha idegenek vagy több ember előtt kell beszélnem vagy bármit csinálnom. A középiskolában jött elő egy fogalmazás felolvasása közben, azóta egyre rosszabb lett a helyzet. Az idő előrehaladtával nehezemre esett boltba menni, mert a pénztárnál való sorakozás közben elkezdett remegni mindenem, elég látványosan. Aztán a buszon is jelentkezett ez. A gimiben igyekeztem minden osztály előtt végrehajtandó feladattól menekülni, nyilván ez még inkább rontott a helyzeten.

A főiskolán már nem volt menekvés, muszáj volt kiselőadásokat tartanom és beszélni a többiek előtt. Többször is rám jött a pánik és a remegés ilyenkor, de a csoporttársaim és a tanáraim is tudták, hogy ilyen vagyok, mivel sokszor kimondtam előttük azt, hogy izgulok ezekben a helyzetekben. Ők elfogadták és nem bántottak miatta.

Most egy okj-s képzésen vagyok, ahol a csoporttársaim 3-4 évvel fiatalabbak tőlem, mindegyik magabiztos és nagyszájú. Mikor órán beszélnem kell (és a heti 12 nyelvórán elég gyakran kell), mindig reszketek, mint a nyárfalevél.

Láttam, hogy már többen is észrevették és összesúgtak emiatt a padtársukkal, vagy folyton bámultak azután is, hogy befejeztem a beszédet (persze a reszketés azután sem maradt abba, sőt még rosszabb lett).

Egyikükkel sem kerültem közelebbi kapcsolatba, így nem is akarok előttük kitárulkozni, szerintem úgy sem értenék meg a problémámat. Sokan nem értik még az idősebbek sem.

Tudom én, hogy nincs mitől félnem, hogy irreálisak az aggodalmaim, mégsem múlik ez a szorongás. Azt hiszem, hogy ez a 22-es csapdája... Attól félek, hogy remegni fogok, de azért remegek, mert félek.

2 évig jártam pszichiáterhez, ő sem tudott ebből "kigyógyítani".

Szerintetek ki kellene állnom mégiscsak a többiek elé, hogy elmondjam mi a problémám és miért remegek így?

Vagy beszéljek a tanárunkkal?

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolhatnak (a csop.társaim és a tanár is), mi bajom van és zavar, hogy talán rosszul ítélnek meg.