Orvosok, leendő orvosok! Miért ezt a foglalkozást választottátok?

Kiskoromban sokat betegeskedtem, ennél fogva sok "belelátásom" volt a dolgokba. Mivel gyerekkorom óta "benne vagyok a témában", nagyon sok betegség után utánaolvastam, megtetszett a dolog.

Másrészt pedig láttam a különböző orvosok viselkedései közti kontrasztokat. Már 4 évesen tudtam, hogy milyen érzés, ha az orvos megaláz, és már 4 évesen tudtam, hogy milyen érzés "örömmel" menni orvoshoz.

Valamilyen gyerekorvos szeretnék lenni, mert tudom, hogy mennyit számít gyerekkorban (is) az, hogy az orvos hogy áll hozzá a kis beteghez.

Most vagyok negyedéves. :)

Ja, de egyébként nem akartam gyerekkorom óta orvos lenni, mindig érdekelt a téma, de az, hogy én orvos legyek, soha nem merült fel bennem.

Mígnem 19 évesen egy éjszaka nem tudtam aludni, forgolódtam az ágyban, és mint a villámcsapás, úgy jött az "ihlet". :D

Én soha nem szerettem különösebben a bioszt, a kémiát meg egyenesen gyűlöltem. :)

Sok sikert, nem leszel elkésve, én is 20 évesen kezdtem az egyetemet, pár hónap múlva töltöttem a 21-et, és nagyon sok csoport- és évfolyamtársam van, aki 1-4 év "csúszással" kezdte. Úgyhogy hajrá! :)

A biosz mindig is nagyon érdekelt, főleg az embertan. Volt otthon egy nagy könyv, amiben betegségről írtak, állandóan azt olvasgattam. De sokáig úgy voltam vele, hogy tuti nem leszek orvos...

Aztán kb. 11.-ben jött az ihlet, hogy de mégis:D

Az orvosláson belül pedig a nőgyógyászat érdekel, több okból is. Egyrészt nekem is van/volt ezzel kapcsolatos problémám, így igazán át tudom érezni, hogy mennyire szar. Másrészt nagyon sokoldalúnak tartom, nem egyhangú:) Plusz szerintem nem ártana, ha több nő nemű nőgyógyász lenne, mert sokan szívesebben fordulnak nőhöz.

Én is negyedéves vagyok:)