Féltek a haláltól? Milyen érzés lehet?

Utolsó, ez nem biztos, hogy igaz!

Honnan tudod? Kipróbáltad? Vagy akitől ezt olvastad, az kipróbálta majd megírta, hogy milyen? Nem hinném.

Én úgy gondolom, hogy nagyon csodálatos és egyedülálló jelenség, hogy a világegyetemben (most nem akarok belemenni a Teremtés-elméletekbe) létezik az élet.

Vegyünk például egy egyszerű baktériumot alapul:

Egy élő organizmus, ami saját magát reprodukálja pillanatok alatt, és "testvérei" dettó úgy néznek ki.

Náluk ha pár elpusztul, nem lesz utána semmi, annyira aprók, hogy nincs tudatuk, lelkük, ösztöneik.

Ehhez képest a ranglétrán csöppet magasabban van az ember, ha azt vesszük, hogy születésétől fogva dobog a szíve, jár az agya, szemléli a világot körülötte, hall, érez, ösztönösen sír csecsemőként, vagy ha megbetegszik, ösztönösen vacogni kezd a láztól. Gondolkozni is tud.

Tehát eltudom képzelni, hogy halálunkig a testünk csak egy "jelmez", amire szükségünk van a földi élethez, de halál után tudatunk nem képes megkülönböztetni, hogy meghalt a testünk. Vagyis nem akarok szellemhistóriákba belebonyolódni, de a lelkünk egy spirituális dolog, állítólag 23 gramm a súlya, és egy felsőbb szintre emelkedik halálunk után. Vagyis valójában nem halunk meg, csak véget ér egy dimenzió, amikor testbe zárva volt a lélek. Most, test nélkül már használhatatlan, de valahol léteznie kell.

Legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni a kérdező kérdését, hogy egyszerűen csukjátok be a szemeteket, és próbáljatok meg arra koncentrálni a gondolattal, hogy meghaltatok, és halottként gondolkodni se tudtok. Első 10 másodperc után furcsa érzésetek lesz, mert ösztönösen az első dolog az első gondolat megjelenése lesz, és ha visszagondoltok rá, hogy egy halott nem gondolkozik tovább, akkor igencsak furcsa dolgokon fogtok elmerengni, például ha halálotok előtti pillanatokban éppen azon gondolkodtatok, hogy mit fognak érezni azok, akiket itt hagytok e világban örökre. A halálán lévő embernek is rettentő sok dolog jár a fejében, de amikor meghal, ezek a gondolatok szerintem futnak tovább.