Miért van az hogy az ember anyákban annyira erős a kötődés a gyermekük iránt hogy képesek az életüket feláldozva felnevelni egy sérült gyermeket- aki nem képes magáról gonoskodni?
Okés, tudom ez a kérdés ki fogja csapni a biztosítékot néhány embernél, de tényleg érdekel.
Itt most nem arra gondolok mint hogy hiányzik egy karja, vagy akármi, hanem olyan sérültre aki nem képes magát ellátni, örökké másra van utalva?
Az állítvilágban ha egy gnú borjú nem áll lábra születés után a csorda magára hagyja, nem kockáztatják az életüket egy utódért.
Viszont az ember igen. És nekem ez olyan fura...
Én tuti nem áldoznám fel magamat egy sérült gyerekért.
Anyum szerint ezt anyaként másképp gondolnám, de nem.
Aki képes magáról gondoskodni, életképes arról másképp gondolkodom.
Másrészt meg az ember nem egy haszonállat.
Nem is mondtam hogy húzza az igát, erős túlzás a haszonállat.
De valljuk be nagyon jól esik a vezetékes víz, az áram, az hogy mobilozhatsz, netezhetsz... és nyilván ezek nem valósulhattak volna meg HASZNOS emberek munkája nélkül. A társadalom amiben élünk közös munka árán jön létre, ha mindenki csak lébecolna, szrt se rakna le az asztalra nem lenne semmi ilyen komfort ami most körülvesz...
Ez az egyik dolog ami megkülönböztet minket az állatoktól, a mi társadalmunk fejlődik - ok vannak benne rossz dolgok, de azért elég szép dolgokat elértünk - míg a csimpánzok ugyanúgy élnek mint 2000 éve.
Ehhez pedig emberek kellenek, hasznos emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!