Az elhanyagolt gyerekkornak milyen következményei lehetnek?

Ezzel kb én is így vagyok..

Ma már a régen látogatott oldalak sem kötnek le, van 1-2 amit pikkpakk megnézek, aztán ennyi..

Szorongó vagyok és depressziós, szerény, paranoiás..

És ez mind a gyerekkorom miatt, fokozatosan érlelődött.

:(

én 14 éves vagyok, de már 4 éve itt élem az életemet.

Barátaim nincsenek, velük nem tudok eljárkálni sehova.

Egyedül szerelmemmel szoktam lenni, már amikor nem dolgozik :(

(bár én le tudom foglalni magam.. keresztrejtvények, rajzolás.. közbe persze zene..)

Csatlakozom.

Szüleim nem törődtek/törődnek velem sem. Ha pedig odamegyek hozzájuk 5 perc után ordítás lesz. Hiába próbálok meg mindenhez jó képet vágni és nem visszaszólni, azt veszem észre akkor direkt kiprovokálják illetve maguktól is elkezdenek veszekedni, nekik teljesen mindegy.

El nem mehetek sehova, mert "kivel mész hova mész, minek mész" stb. van. De itthon ne üljek, és minek gépezek annyit... ha valamit csinálok akkor fejezzem már be üljek a seggemen, gépezzek. Ha gépezek keljek fel, mozogjak menjek ki a levegőre stb. Ha kimegyek menjek be mert a szomszédok rajtam röhögnek. És akkor még én vagyok a hülye...

Kiskoromban is ez volt, apám egyáltalán nem foglalkozott velem, anyám meg idegbajos.

Aztán apám alkoholista lett és állandóan vert sok-sok évig.

Most már nem ver mert megmondtam feljelentem nem érdekel, ha megöl érte. Eléggé elrontották a gyerekkoromat. Én is 20 vagyok, nem tudom mennyire reménykedhetek normális életben. Jelenleg úgy érzem ha kikerülnék innen a saját életemet tudnám élni, és szeretném is. De az biztos, hogy kell vagy 3-4 év majd mire kicsit megnyugszom.

Ja és én is a gép előtt ülök éjjel-nappal. Egyfolytában megy. Amikor alszok csak akkor kapcsolom ki kb...

Elég ócska helyen lakok, itt tényleg nincs mit csinálni. Ha lenne jó program mennék. De az emberek engem se érdekelnek túlzottan. Már megtanultam, hogy mivel én más vagyok mint ők (nem emiatt, amiket leírtam hanem még ezer dolog miatt is) nem fogadnak be. Az meg nekem nem hiányzik, hogy csodálkozzanak rajtam és eltérő nézeteink miatt csak vitázzunk. Vitázok én épp eleget a szüleimmel és a rokonokkal meg a hétköznapokban.

Emiatt már távolságtartóbbá váltam, nem barátkozom olyan könnyen. De a legtöbb ember nem is érdemelné meg, szóval ez nem zavar.

Nekem is a költözést ajánlották csak. Kezdjek új életet.

Hát szeretnék is, de én egyedül egy számlát nem tudok befizetni. Én ilyenekhez annyira nem értek, hogy az hihetetlen. Azt sem tudom hova kell menni vagy mi van. Hiába vagyok esetleg rákényszerülve akkor se megy. Azt sem tudom hova kell menni. Szerintem én ezeket sosem fogom megtanulni, nem áll rá az agyam :) Ráadásul egy idő után feladom, mert csak idegesít a bénázás.

+ elköltözni nem olyan könnyű, nekünk pl. csoda ha most nem viszik az egész házat, mert gyakorlatilag semmi nincs befizetve. Csodálkozok, hogy még van internetünk.

Esélytelen, hogy valaha el tudjak költözni már az is csoda lenne, ha munkám lenne és keresnék egy kevés pénzt.

Azt ajánlották még, hogy költözzek rokonokhoz. De a legtöbbel nem vagyunk jó viszonyban a nagyszüleim meg kb. olyanok, mint a szüleim velük se értjük meg egymást hosszútávon.

Illetve baráthoz/barátnőhöz költözés. Hát jah, ha lenne :) de még akkor se sikerülne, mert nem tudom ki az az idióta aki engem eltartana. De ami még fontosabb én nem tudnám elviselni, ha eltartott lennék, annyira szégyellném magam, a föld alá süllyednék. Nem bírom az ilyen kiszolgáltatott helyzeteket.

Én is így vagyok. Nem szeretem a tömeget. És eleve a buszok is olyan mocskosak, minden bajom van ha ki kell mozdulni. Az üzletekben is pont az nincs, amiért bemegyek. Az utcán is mindig van pár idióta, aki megjegyzést tesz. Így az embernek nincs sok kedve kimozdulni. A házból se, a szomszédok miatt...

Tábor és hasonlók nekem sem tetszettek soha, mert ott állandóan ment a beszélgetés, sosem volt csend. Ami amúgy jó, de néha nekem hiányzik a magány. Egyszerűen nincs időm végig gondolni a napot, mert állandóan csicseregnek az emberek és kapkodnak, vihognak :) Hát egy idő után nem okoz örömet...

Régen többször megcsináltam, hogy egy hétig nem gépeztem. Be se kapcsoltam. Kibírtam, de rájöttem nincs értelme mert így legalább ezen keresztül tudom tartani a kapcsolatot egyes emberekkel és tudok olvasgatni a neten stb.

Na meg ugye az első nap még el van az ember, eszik-iszik mászkál. Aztán pakolgat, esetleg olvas. Rosszabb esetben tv. Kimegy az udvarra szétnéz stb. Később nekikezd a nagytakarításnak, mert el nem akar menni sehová, de gépezni meg nem lehet. De a takarítás is véget ér egyszer, szóval utána ugyanúgy nincs mit csinálni. Csak felhúzom magam, hogy szeretnék valamit de nincs itthon hozzá semmi, venni meg költséges vagy pl. kimennék szalonnát sütni, már szedem össze a dolgokat de a szomszéd éppen permetezik. Vagy nagymosás csinálnék, kiteregetnék de a szomszédok füstölnek mert mániájuk a fűtés évszaktól függetlenül. Inkább a gép...

Nekem is hasonló volt a helyzet végülis, én 10 éves korom óta nyomom a gépet, előtte meg játékgép mániám volt-tv játék-sega-nintendo. Játszottam elég sokat, szemüveges is lettem, de végülis részben úgy sikerült leszoknom, hogy elkezdtünk zenélni a gépen, kb. 20 lehettem, addig nagy játékteszter voltam, csak az és a gép, persze néha egy kis buli, de csak a megszokott emberekkel. Aztán elkezdtünk zenélgetni, nagyobb csapat, kénytelen voltam lemenni a társaságba, az elején nagy erőfeszítés volt. Mindenütt emberek, tiszta ideg voltam, nem bírtam feloldódni csak lassan. Aztán meg már hiányoztak ezek az alkalmak, szerintem csak így lehet kitörni a bezártságból más nincs..

Így 25 évesen pedig rájöttem többet ér egy céltalan séta, vagy egy jó biciklizés, evés, stb. bármi, mint egy átgémelt nap, amikor csak punnyadsz a gép előtt - az élet több még ha Magyarország néha szar is. Az elmúlt pár évben elkezdtem edzeni is, kábé oan addiktív mint a szgép, és ha sokat játszol elhanyagolod a tested, tehát behozom a lemaradást :D Most is játszok, de csak mértékkel. Ja és minden a fejben dől el, ez csak pszichikai függőség, semmi fizikai függőséget nem okoz se a net se a szgép. Az ingerszegény környezet ellen jó egy munkahely is akár, ott tud gyakorolni az ember, hogyan kell kijönni másokkal. Ennyi lenne kb.