Elegem van! Mit tegyek?

17 éves vagyok és félek. Félek magamtól. Félek, hogy milyen lettem. Magamra se ismerek. Csendes visszahúzódó lány vagyok. Nem vagyok szép, és mellem is alig van, szinte csak egy pukli.Barátom soha sem volt. Nincs semmi önbizalmam, és apám kikészít. Ő mindig a pénzének él. Van pénze, de nem akarja elkölteni, mindenre sajnálja a pénzt. Szinte úgy érzem, hogy a pénzét többre becsüli mint engem. Elegem van, hogy mindig spórolni kell, amikor egyáltalán nem kellene. Fáj látnom, hogy sok lány milyen szép ruhákba jár. Nekem alig vannak ruháim, mert apámnak kínszenvedés valamit is vennie. Szinte már betegesen spórol. Mindenből a legolcsóbbat veszi, de ez nem is lenne baj, csak már túlzásba viszi. Elegem lett a pénzből. Ha csak arra gondolok, már haragot és düht érzek. Ez tönkretett. Az utcán és az iskolában is az az érzésem hogy megszólnak, még akkor is ha nem így van és mindig azt hiszem, hogy rólam beszélnek. Nem akarok senkivel haragban lenni, ezért próbálok kedves lenni, és senkit meg nem szólni. Magamba persze van véleményem, de nem mondom, ki. Szerintem engem senki se bír. Vannak barátnőim, de nem az osztályban. A pénz kikészített. Sokszor annyira felhúzom, magam, hogy anyámon töltöm le a feszültséget. Bármit is mond és leordítom. Egy szemétláda vagyok. Elegem van. A pénz annyira kikészített, hogy az életcélom az lett, hogy nagyon sokat keressek, és ha majd visszamegyek osztálytalálkozóra, akkor eldicsekedhessek a munkámmal.Valamikor ezt gondolom, de valamikor annyira elvagyok keseredve, hogy nem tudom elképzelni a jövőmet, és az öngyilkosságra gondolok. Talán meg is tenném, de mégsem, mert nem merem. Félek. Hiszek Istenben, és félek, hogy lelkem elkárhozik. Szerintetek beteges a viselkedésem?

Mit tegyek?