Szükség esetén újraélesztenétek valakit?

16 éves koromban egy nagyon jó barátnőm összeesett séta közben az utcán. Együtt voltunk én pedig azt hittem hogy csak elájult. Elkezdtem ütögetni az arcát és kb 10 másodperc után észrevettem hogy nem lélegzik. kerestem a pulzusát, hallgattam a szívét de semmi. Nagyon megijedtem. Akkor még nem ismertem annyira az elsősegélyt, csak talán a tévében láttam. Mindenki körénk gyűlt én meg ordítoztam hogy hívják a mentőket, de mindenki azt hitte hogy majd a másik hívja. Ekkor ideges lettem és ráordítottam egy emberre hogy most azonnal hívja fel a mentőket és erre már természetesen felhívta őket. Szinte megérzésből elkezdtem az újraélesztést, de tényleg nem ismertem és rettegtem hogy valamit elrontok,de azt meg nem akartam hogy meghaljon. Mire kiértek a mentők a szíve már újra dobogott és magához is tért. Hirtelen szívmegállás okozta a problémát. Ez volt életem legrosszabb élménye és talán ha nem a barátnőm lett volna akkor nem csináltam volna meg. Miután újra dobogott a szíve sem éreztem magam jobban. Nem. Szörnyű volt és én szörnyen éreztem magam. Sőt! Még most is szörnyen érzem magam, pedig csak arra a pillanatra gondoltam. Ha nem sikerült volna (és lássuk be nem sok esély volt rá hogy sikerülni fog) akkor a kezeim között haté volna meg egy ember akin még csak segíteni se tudtam.

SOHA SENKINEK NEM KÍVÁNOM HOGY ÉLJE ÁT EZT!

19/L

Mi Magyarországon orrba szoktunk fújkálni,de egyáltalán nem ez a legfontosabb.Ez akkor kell,ha úgy látod,hogy valami akadályozza a légzését.Az újraélesztés a fontos.

19/L minden tiszteletem.Próbáld meg elengedni ezt az emléket,legalábbis ne nyomasszon többé.Mindent megtettél,engedd el...