17 éves vagyok, nem rég derült ki, hogy rákom van. Hogy mondjam ezt el másoknak? (pl barátaimnak)

Én soha nem blöffölnék ilyet,főleg nem a rákkal kapcsolatban mert még el is kaphatja az ember..

17 évesen nagyon ritkán rákos az ember..Ha az lennél nem itt írogatnál szerintem..Ez nem olyan hogy csak úgy simán leírjuk....

(ha meg igaz amit kétlek akkor mond el nekik így ahogy leírtad..Könnyen megy ez neked..)

Én 19 évesen voltam az. Nem nagyon reklámoztam, ha valaki kérdezte, hogy mi van, akkor esetleg elmondtam. Kifejezetten rühelltem a sajnálkozást, meg amikor 1-2 esetben szinte múlt időben beszéltek rólam.

Egyébként nagyon sajnálom, pozitívan gondolkodj végig, ez rendkívül fontos.

Kedves első, te honnan tudod, hogy ki hogy reagál egy ilyen helyzetben?

Én pl. 3 hónapig nem mondtak meg a vőlegényemnek sem, a szüleimnek, tesómnak 6 hónappal később csak, más ismerősnek meg egyáltalán nem.

Viszont interneten ismeretleneknek meg simán beszéltem róla.

Ha kérdezik mondd meg nekik, ha kérdéseket tesznek fel válaszolj rájuk, vagy ha zavar ez, akkor mondd meg nekik, hogy nem akarsz róla beszélni. Ebben a helyzetben nekik kell hozzád alkalmazkodniuk.

Nekem az egyik kollégám volt rákos és ő elmondta nekünk. Senki nem sajnálkozott rajta, megbeszéltük, hogy milyen kezelést fog kapni, azt hogy milyen segítségre van szüksége a részünkről.

Teljesen pozitívan állt hozzá a dolgokhoz és mi is. Ma már újra dolgozik, minden rendben van vele.

Kitartás !

17 évesen lettem én is rákos. Csak úgy megjegyezném az első kommentelőnek, hogy nem, ezt nem úgy kapják ám el az emberek.. na mindegy.

MIÉRT KELLENE SZÉGYELLNI??? Miért ne mondja el senkinek? Ebből nem következik az, hogy kürtölje szét, de nem értem az embereket, miért bíztatják és sugallják azt, hogy ez egy szánalmas, szégyellni való dolog? Nem az. Beteg lett az ember. Aztán MEGGYÓGYUL. És ilyenkor igenis kell az, hogy a barátaid melletted legyenek.

Kérdező: nekem az osztályfőnököm mondta el a többieknek. Innentől kezdve senki nem jött oda sajnálkozni, vagy sírni, ha kórházban voltam, egy-két ember (tömegesen nem engedték be őket) meglátogatott, elhozták a leckét, ha otthon voltam, akkor suli után gyakran a fél osztály elugrott hozzám, megdumáltuk a napi történéseket, leadták nekem az anyagot. Egy idő után, mikor hozzászokott a szervezetem a kezeléshez, már bejártam néha néha én is a suliba, mint normál esetben szokás.

A szűk baráti körrel pedig ugyanúgy beszéltünk erről, mint egy megfázásról: nyíltan, tabuk nélkül. Hidd el, minden csoda 3 napig tart, az, hogy beteg lettél, az addig lesz csak téma, amíg nem látják, hogy ez nem feltétlenül egy olyan betegség, ami tönkretesz. Ha látják, hogy erős vagy és vidám, minden ugyanolyan lesz, mint régen:)

Kitartást, és jobbulást:)

Te nagyon okos első!Kisgyerekek is lehetnek rákosak.A ráknak sok fajtája van és bármilyen korú, nemű embert utolérhet.

A kérdező egyszerűen tette fel a kérdést, és akkor mi van?Hogyan kellett volna megkérdeznie?

Kérdező!Szerintem természetes, hogy felmerült benned ez a kérdés.Én azt mondom, tapintatosan megoszthatod ezt azokkal, akik közelebb állnak hozzád.Nem tartanám a legjobbnak, ha ezt magadban tartanád.Ha majd "eltünedezel" a kezelések miatt, nem fogják tudni, mire véljék.Az is valószínű, hogy szívesen melléd állnának, vigaszt , erőt nyújtanának a nehezebb időkben, ez segítené a gyógyulásod.Ne foszd meg ettől se magadat, sem őket.

Kívánok én is sok erőt, hogy sikeresen legyőzd a betegséget!