Akik vagdossák magukat (elsősorban karjukat, pengével) hogy csinálják hogy eltünjön a vágás, mert van amelyik évek múlva is látszik (feltünően) van amelyik meg (szinte) teljesen eltünik?

Szerintem egyrészt alkati kérdés másrészt a vágás mélységétől is függ.Ha esetleg szánt szándékkal vagdosod magad akkor számolj azzal, hogy lehet, hogy életed végéig ott marad...ezt te tudod, hogy ez visszatántorít, vagy nem. Ha nem akarsz belehalni, akkor azért óvatosan...pl ittas állapotban ne nagyon csináld, mert akkor csökkentett módban megy az érzékelés...

Aki meg azt kívánta, hogy halj meg nézzen nagyon mélyen magába és szívja vissza, vagy imádkozzon irgalomért, hogy ilyet kívánt egy másik embernek!!!!!

Így igaz! Senkinek nem szabad a halálát kívánni te barom!

A kérdésre visszatérve..én is vagdostam magam egy időben,pontosabban 2-szer vágtam magamat meg, a kezembe írtam hogy death, a lábamba meg 15 vágást csináltam. Mind a kettő a mai napig meglátszik, pedig a karomba tűvel csináltam, csak sajnos elég mély lett. A lábamat késsel csináltam, azokból a mélyek maradtak meg. De senkinek nem ajánlom egyébként a vagdosást,mert nagyon megbélyegez,ha ott marad a nyoma. Én a második alkalom után önmagamtól mentem pszichológushoz,mert tudtam,hogy idővel csak rosszabb lesz, esetleg komolyabb sérülést okozhatok magamnak. Ez súlyos lelki problémára utal, szerintem nektek is el kéne beszélgetni valakivel, mert sokat segít,ez saját tapasztalat. Mert azóta meg sem fordult a fejemben,hogy ilyet tegyek. Másrészt hiszek a karmában, és a reinkarnációban is. Nővérem ezzel foglalkozik, és ő mondta, hogy előfordulhat,hogy következő életemben kéz vagy láb nélkül születek, mert a sors azt látja,nincs rá szükségem,mert összevágtam. Nos,lehet ez nem igaz, de hiszek benne,és ez elég érv volt,hogy abbahagyjam a dolgot :)

Gondoljátok meg, és beszéljétek meg szakemberrel! :)

nagyon nagy barom az, aki az ilyen embereknek, akik az önvagdosásba menekülnek, még olyat képesek írni, hogy haljanak meg! ember az ilyen?

mindegy. én 22 éves vagyok, erős pánikbeteg 7-8 éves KOROM óta, nem 7-8 éve... az utóbbi időkben sajnos olyan erős rohamaim vannak, olyan belső, családi impulzusok érnek( édesanyám alkoholista lett, és gyanúm szerint valamiféle mentális zavara is van.. emiatt folyton veszekszik édesapámmal, aki ezek után szintén a pohárért nyúlt, és külföldön dolgozik.. a nővérem is kiköltözött külföldre, ő sincs már mellettem.. a nagypapám meghalt, a másiknak most lesz a második életmentő szívműtétje.. és még bőven sorolhatnám az anyagi problémákon keresztül a betegségem okozta társadalmi kudarcaimon át, hogy elhagytak a barátaim, mert nem tudtam velük bulizni járni..) hogy nekem is szükségem volt valamire, egy kilépésre, ami eltereli a figyelmem, akár egy pillanatra is, mert a rajzolgatás már nem segített. Szóval akkor kezdtem el pengével pici, centis vágásokat tenni magamon. Karon (nem az ereknél, szóval kedves halálunkat kívánó, ne is álmodj róla), a hasamon, combomon. Bocsánat a regényért, most jön a kérdésre a válasz; az én sebeim villámgyorsan gyógyulnak, patikában vehető párezer forintért Sudocrem, drága, de nagyon gyorsan gyógyítja a sebet, nekem három nap után varosodik, és egy hét múlva nem is látszik, ha rendesen kenem.