Az eszem megáll. Nem hittem, hogy itt tartunk. EZT megtehetik? Került már valaki ilyen, vagy hasonló helyzetbe?

Pár napja feltettem egy kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Ezzel lenne kapcsolatos a mai kérdésem is. Összefoglalva: 26 hetes kismama vagyok, epeköves - sok pinduri kövem van, és heti 2-3-4 alkalommal epegörcsöm, akár diétázom, akár nem.

Ma hajnali negyed 4-kor begörcsöltem. Üldögéltem csendesen a kádnyi meleg vízben, és vártam, hogy enyhüljön valamicskét. Mivel még 3-4 óra után sem akart múlni a görcs (pedig a gyomortartalom már 3/4 4-re kiürült), 6:50-kor felhívtam az ügyeletet, és kértem, hogy jöjjenek ki. Elmondtam, hogy hány hetes vagyok, valamint, hogy a nőgyógyász, belgyógyász és sebész javaslatára hívom az ügyeletet, mindhárom orvos ezt tanácsolta. Mindössze egyetlen NoSpa injekcióra lenne szükségem.

Stimmt.

7:20-kor még nem voltak sehol, ellenben visszahívtak telefonon, és közölte velem az orvos: NEM HAJLANDÓAK KIJÖNNI, mert hát hogy gondolom én, hogy ők beadnak nekem bármiféle gyógyszert is, merthogy kismama vagyok, és őket nem érdekli, melyik orvos mit mond, ők bizony akkor sem. ELLENBEN, ha aláírok egy papírt arról, hogy vállalom a felelősséget a gyógyszer beadásáért, akkor kijönnek.

Diszkréten felment a pumpám, mondtam, nem érdekel, aláírom én még a saját halálos ítéletemet is (akkor már annyira szenvedtem, 4 órája tartott a görcs), csak jöjjenek.

Mondtak, hogy oké, akkor jönnek.

Ide is értek 7:50-re (30 percbe telt nekik a három perces út...), és azzal a mondattal szállt ki a doki a kocsiból, hogy vegyek szépen mély levegőket, mert ők bizony nem fognak nekem semmilyen gyógyszert beadni.

Megkérdezte, ki a terhesgondozást végző nőgyógyászom, megmondtam a nevét, mire közölte az ügyeletes, hogy MONDJAM MEG A DOKIMNAK, HOGY ADJA VISSZA A DIPLOMÁJÁT, MERT VEGYEM TUDOMÁSUL, HOGY TERHES NŐNEK GYÓGYSZERT NEM SZABAD KAPNIA! Erre kijelentettem neki, hogy akkor a jelek szerint a sebész, a belgyógyász, valamint a védőnő is csak tiszta mázliból kapta meg a képesítését, mert hát ők is szóról szóra ugyanezt javasolták, az ügyeletes elkezdett pökhendiskedni, hogy én csak ne legyek öngyógyító, mert ő azt majd jobban tudja, hogy mit kaphatok. Konkrétan: SEMMIT. Viszont, ha gondolom, akkor szívesen bevisznek kórházba, ahol befekhetek 2-3 napra. Közöltem, hogy köszönöm, ebből nem kérek, merthogy éppen tegnap voltam újfent a sebésznél, aki elmondta, hogy ilyen esetben azért felesleges mentőt hívnom, mert ha kórházba visznek, minimum 3-4 óra, mire egyáltalán gyógyszerhez jutok, ugyanis ott előtte mindenképpen elvégeznek néhány vizsgálatot, többek között hasi UH-t, stb.

Megköszöntem az ügyeletesnek, hogy megjelentek, és elküldtem őket a francba.

Hogy lehetnek ilyenek, könyörgöm?! Mi az, hogy nem adnak be egy görcsoldó-injekciót? Főleg, hogy direkt papírom van róla a sebésztől, hogy azt az injekciót megkaphatom!

És a legszebb az egészben: délután 3/4 3 volt, mire elmúlt a görcsöm. 11 és fél óra.

11 és fél óra, ami alatt a kisbabám veszettül rugdosott a hasamban, és nem értette, miért feszült be körülötte minden. Miért nincs neki hirtelen elég hely anya pocakjában.

11 és fél kib@szott óra, ami alatt megmozdulni is alig bírtam, nem kaptam levegőt, és minden izmom görcsbe rándult, miközben iszonyatos kínok között fetrengtem hol az ágyon, hol a kádban.

Volt már valaki ilyen, vagy hasonló helyzetben?

Sajnálom, ha a kérdésem nem is annyira kérdés, mint inkább panasz, de teljesen kiakadtam, és elkeseredtem. Főleg, mert az ügyelet volt az egyetlen, amiben még bíztam (múltkor például a másik ügyeletes doki simán kijött és beadta az injekciót).

Magamra maradtam? Nem hat se gyógyszer, se homeós bogyó, se diéta, semmi. És a jelek szerint nincs aki segítene. Így viszont, ilyen erős és hosszan tartó görcsökkel el sem tudom képzelni, hogy kibírjak még három és fél hónapot.

/Egy szerencsétlen, 26 hetes kismama/