Miárt van az hogy nem vagyok kényes- de kicsit mégis?

Mikor eltört a kezem nem sírtam, most viszont mikor beleléptem a hajkefémnek a kiálló tüskéjébe, még ragtapaszt is raktam a talpamra annyira fáj :-D (Vérzik is) Természetesen nem sírtam :-D Pont olyanba sikerült belelépni, amin nem volt olyan gombóc, csak sima tű, vagyis olyanba léptem bele mint egy tű.. :-D Tökre fáj.. De nem vagyok kényes a fájdalomra, vagyis sokszor szoktam olyanokat esni, amin más már kórházba köt ki..

pl: Estem bele árokba is biciklivel, szó szerint majdnem megfulladtam a röhögéstől úgy jöttem ki onnan, viszont volt olyan osztálytársam akit viszont a mentő vitt el úgy esett bele az árokban.. (Én kisebbet estem szerintem) Miért van az hogy ilyen kisebb fájdalmakra viszont majdnem megőrülök??