Más is így érez? Hosszú és lennt van a többi. (lelki ügy)
Olyan pocsékkul érzem magam,tiszta depi vagyok és nagyon szorongok.Az a tudat,hogy hétfőn mehetek vissza dolgozni teljesen kiborít.Utálom ahol dolgozok,folyton mással foglalkoznak,tudjátok a tipikus női rosszindulat.De ennél bonyolultabb a helyzet.Kiskorom óta szorongok,olyan 3-4 éves korom óta,nem volt könnyű az életem és most sem az.Csúnya vagyok,egy csomó mindenből kimaradtam a külsőm miatt,ez tesz igazán boldogtalaná,rengeteg a bőrhibám,ezért se srtandra,sem olyan helyekre nem jártam,ahol megláthattak volna alsóneműbe pl.,meg hát anyagilag is nagyon rosszul éltünk,már emiatt is kimaradtam azokból a dolgokból amiből más gyerek,fiatal nem.A küslőm miatt rengeteget bántottak,a kezem is fiatal (26,nő)létemre szerintem nagy és eres.Mindennel elégedettlen vagyok.Elment a fiatalságom ,a gyerekkorom,soha senki nem szeretet és annyit bántottak szavakkal,hogy nem is merek senkit közel engedni magamhoz,mert ha férfiről beszénénk,akkor őszintén szólva annyira utálom a testem,nem akarnám meglássa valaki milyen anyajegyes és szeplős vagyok,még magam előtt is takargatom magam.Ha meg barátnőről lenne szó,akkor ott igen sokat csalódtam,mindig akkor voltam jó ha nekik szükségük volt rám,fordítva ez nem igaz,sajnos a rokonoknál,nagyiknál úgyanez a helyzet,nem szerettek,soha egy biztató szó,semmi.
Olyan igazságtalan az élet,valaki annyi mindent kap,tehetség,szépség,anyagi és családi biztonság amiben felnő,én meg semmi,még áltagos sem vagyok,pedig gyerekként is szorgalmas voltam,ha valaki rossz körülmények közül való volt,nem gúnyoltam ki,volt hogy átadtam inkább a kinőtt ruháim,annyit segítettem itthon,igaz ezt ki is használták rendesen.De folyton azt láttam,hogy aki mások szomorúságán,nyomorán élvezkedik vagy soha semmi házimunkát nem végzett otthon,nem segített otthon vagy segít semmit az kap az élettől mindent,annak jár minden.
A külvilágnak nem mutatom ezt az oldalam,bár néha elszólom magam,de senki nem ért meg.A legnagyobb kívánságom az lenne,normális tiszta bőrőm legyen,átlagos külsővel.De ez ami másnak alap,és normális dolog,én még ezt sem kaptam meg.
Mindig abban reménykedek,hogy lefekszem aludni és álmodom valami szépet,de soha többé nem kell már felkellnem,örökre elalszom.Úgy élni,hogy nem lehetsz olyan amilyen szeretnél,hogy nincs semmi jó emléked így élni,keserű.Olyan mint én keserű.Mindig azt hallottam az idő megoldja,de nem csak felnőttem,egyre idősebb leszek,dolgozom,de fölöslegesen,semmire nem tudok gyűlyteni,kell otthonra a pénz és azt láttom fiatalok meg több mindennel rendelkeznek mint én,aki dolgozom,megkapják a jó cuccokat,jogsit,bulikra járhatnak és semmit nem tesznek érte.
Irigyvagyok?Igen,az,biztos,de nem érhető ez?
Nem voltam rossz ember,kóbor állatot is fogadtam be,nem voltam gonosz se.Akkor mért nem szeretett ISTEN?Amikor más a pozítívumokat kapta tőle,én valahol a sorban hátul kullogtam.
Néha kitalálom milyen lenne ha más lennék,milyen lenne ha újra gyerek lennék,boldog lehetnék mert másképp lenne minden.
Belegondolni,hogy hétfőn mehetek vissza dolgozni,munka ott és megint itthon,a rohanás,a rosszindulat.Bárcsak végre vége lenne mindennek.Mért kellett megszületnem?Én nem akartam megszületni.Mért olyan önzők az emberek,mindenki gyereket akar?De arra nem gondolnak,hogy átadják a rossz genetikát és nem nekik kell,ha nem nekem,vagy nekünk abban a testben,a hátrányokkal együtt élni,amibe beleszületünk!
Igazságtalanság.Mért csak rosszat kaptam az élettől?
Szokta más is ezt érezni?
És elég rövid voltam,mert ha belemennék az nagyon hosszú lenne.
válasza:megértelek.én lennék a legboldogabb ha újraszülethetnék vki máb bőrébe,sorsába...
bőrgyógyásznál voltál?
Nem,de már gondoltam rá,a szeplő azért van mert csúnyán leégtem egyszer és elég fehér bőrű is vagyok.Meg az van,hogy nem is igazán tudnám megoldani,hogy munkahelyről eltudjak menni dokihoz.És hát senki előtt nem is szeretek levetkőzni,meg azért van pár nagyobb anyajegy,na azokat úgy levetettni,hogy ne legyen heg nehéz lenne,normális dokit kellene találnom.
Elnézést,hogy ilyesmikkel terhelek bárkit is,de néha ha leírom mi bánnt,akkor kicsit jobb tőle.
válasza:Bárcsak több ilyen kedves, érzékeny, jólelkű ember lenne a földön, mint te!!!!!!!! Nincs veled semmi baj, csak most nagyon magad alatt vagy.
Gondolj csak bele, milyen hideg van, sötét van, az ember lánya beszorul a lakásba, elmúltak az ünnepek, kezdődik megint a hajtás... Ezek egyenként is elég hangsúlyosak, hogy depressziós hangulatba kerüljön az ember.
Csúnyának tartod magad. Akkor most mondjál nekem egy, csak egy nőt, aki elégedett magával.
Tudod, hogy utálom a saját kezeimet? Undorítóak! Először is ekcémás vagyok, piros foltos mindkét kezem, ráadásul kimondottan kövérkés, rövid virsli újjaim vannak. Mint egy malacnak.
Az orromon pattanás nőtt, pedig már nem vagyok tinédzser.
Ráncos a képem, karikás a szemem. De most akkor mi van? Menjek a Dunának?
Ha végigmész az utcán, és megnézed az embereket kritikus szemmel, egyet se fogsz találni, akiben ne lenne valami kivetnivaló. Senki sem lehet tökéletes!!! És ebben épp ez a szép, hogy mindenki más.
Egy embernek nem a külseje adja meg az értékét. Hanem az, ami a szívében, a lelkében van. Márpedig a te szíved-lelked tele van szeretettel, és ez az, ami a te szépségedet adja.
A munkahelyeden be kell illeszkedned! Ha mindig kimaradsz a beszélgetésekből, akkor azt fogják hinni, hogy különbnek tartod magad náluk, és ezzel alapot adsz a kibeszélésre. Mostantól legyen ez másként! Próbálj meg jóindulattal, szeretettel nyitni feléjük. Fogadd el, hogy mi nők, nem vagyunk éppen galamblelkűek, sokszor bántjuk egymást. De ha barátsággal közeledsz a munkatársaid felé, ők is másként fognak viszonyulni hozzád.
Ha magadba zárkózól, falakat építesz magad köré, akkor ne csodálkozz, ha magadra maradsz.
Mostantól próbáld meg egy kicsit lazábban venni a dolgokat. Tudom, ezt könnyű mondani, pláne ha szorongó is vagy, és tele kisebbrendűséggel, de úgy érzem, valahol itt a megoldás kulcsa.
Esetleg nem lehetne, hogy felkeress egy pszichiátert, aki tudna segíteni a szorongás feloldásában? Nem kell ilyen szomorúan, keserűen leélned az életed! Miért nem kérsz segítséget? A dokinál ugyanazt kell elmondanod, amit itt leírtál. Nem fognak szúrkálni, nyomkodni, nincs semmi fizikai vizsgálat, ami fájdalommal járna.
Ha sikerül a lelki gondokat feloldani, a világot is másképp fogod látni, és megkapod azt a szeretetet, és megbecsülést, ami megillet, és amire kedves és érzékeny személyiséget feljogosít.
Na, most pedig kapaszkodj meg! Mert küldök egy virtuális puszit! Pusssssszzzz!
Köszönöm szépen,olyan aranyos vagy,nyitok feléjük,a munkatársak felé,de jelenleg gyárban dolgozom és eddig az össze új embert elüldözték innen.Ha nem beszélek akkor az a baj,ha meg igen akkor meg az. Szóval itt nehéz a helyzet.Volt egy új kollégánk,de mondta csak miattam bírta ki 2 hónapig,már az első nap meghallotta,hogy miket mondtak rá,engem is állandóan fúrtak a külsőm miatt,meg alapból is,a végén kiderült az is szúrta a szemüket,hogy van érettségim,meg nyelvvizsgám,még emiatt is beszóltak.De ez a legkevesebb.Igazából engem is bántott ahogy ezzel a lánnyal bántak,hisz végezte a munkáját ahogy tudta,de betanítás nélkül és rosszalló pillantásokkal nem tudom mit is vártak tőle,de nem volt ügyetlen,a végén ki sem jött velünk enni,mert annyira rosszul érezte magát.SE egy rossz szót nem mondot soha,még amikor a végén kiborult és felmondott.Szóval el lehet képzelni a társaságot.El vagyok velük,de engem az állandó fúrás,a másik kibeszélése és a támadásuk hol ellenem,hol mással szemben eléggé zavar.
Tudod ha leírmom mit érzek kicsit mindig jobb.De nem tudok megbékélni,hogy csak ennyi járt nekem.De örülök,hogy vannak hasonló gondolkodású emberek.Eléggé elszomorított,hogy az egyéb kérdéseknél az önismeretre rámentem és fiatal 15 éves lányok írnak,hogy undorítónak tartják magukat és ki a legcsúnyább.Azért fáj mert én is ilyen voltam és tudom,ha most nem sikerül nekik lépniük és hagyják hogy más ezt beléjük oltsa akkor az örökre megpecsételheti az életüket,az önképüket.De legalább beszélgetnek és talán így nekik is jobb lesz.
Nem hiszem,hogy csúnya lennél,az én ujjaim meg igencsak hosszúak,az se túl szép,de ez van.
Köszönöm hogy meghallgatattok.
válasza:Nagyon szíven ütött a történeted..:'(
Ahogy végig olvastam könnybe lábadt a szemem, és ez egyszerűen szívszorongató.... Főleg, hogy teljes mértékben át tudom érezni, mivel én is mindig is kirekesztett voltam, vagyok, és nagyon érzékeny is vagyok, és állandóan az ilyeneken rágódom, hogy miért pont az ilyen emberek szenvednek akik a legkevésbé érdemelnék meg... Én is már ott tartok, hogy elfog a sírás, ha arra gondolok, hogy 4-én vissza kell mennem a suliba, utálok oda járni, teljesen be vagyok depizve,minden napom egy újabb szenvedés ott. Pedig senkivel semmi rosszat nem tettem én se, még ki is használnak sokan.Félek mindentől, mindenkitől, úgy érzem mindenki csak ellenem van, és valójában én is magam ellen, nem vagyok kibékülve magammal. Ha magamra nézek elsírom magam, ha valaki rám néz, már kellemetlenül érzem magam... Már mindentől bűntudatm van, mert, hogy én semmit se érdemlek meg, úgy érzem, 2 éve evészavarral élek... Az csak nehezíti a helyzetem, hogy a szerelembe sincs szerencsém, volt egy srác, aki 4 évvel idősebb, azt hittem vele boldog lehetek végre, nagy nehezen már, eljött az én időm, és igazán szerettem őt, de aztán újra csak a padlón találtam magam,,,lezuhantam" megint, pedig végre ,,szállhattam". Ő neki én nem kellettem, nem gondolta kmolyan, ezért már nehezen bízok bárkiben, és bármiben, én is néha úgy érzem bárcsak kiszállhatnék, vagy legalább megállíthatnám az időt, az életet. Én is már halni akartam a múlt hónapban... Sajnálom, hogy hosszasra sikeredett, de úgy éreztem megosztom Veled az én történetemet, mivel én is hasonlókat érzek magammal szembe. Én 100%-ig megértelek, és mélységesen együtt érzek veled, és azt tudm mondani Neked is, meg másnak is aki hasonlóakat érez, hogy akármilyen kilátástalannak tűnik minden most, ne add fel, egyszer még a legsötétebb felhők mögül is előbújik a Nap... Még ki tudja mit hoz a sors, elvégre ennyi szenvedés után jönnie KELL, és kijár a megérdemelt boldogság... Kitartást és sok-sok erőt kívánok teljes szívből amíg nem rendeződnek a dolgok!
17/L
válasza:Nagyon együtt érzek veletek.Ez utóbbi: ,,én is néha úgy érzem bárcsak kiszállhatnék, vagy legalább megállíthatnám az időt, az életet."
Mintha én mondtam volna.És hogy a sok rossz után jónak kell következnie?Sokan ezt mondják, csak nem tudom igaz-e vajon.De ha valakivel már megtörtént az írja le nekünk.Egyébként a kedves kérdező merrefelé lakik?
Én is akik ide írtak nekem mind meg tudom érteni,én sajnos nem tapasztaltam,hogy a rossz után jónak kellene jönnie,velem ez 15 év alatt nem történt meg,azóta lett rosszabb a helyzet.És sajnos az önértékelési bajoknál,amikor valaki azt mondja hogy az a baj,nem fogadja el magát az ember.Ezzel egy gond van,pont hogy mások teszik,érik el,hogy ez így legyen.Sajnos egyre több az olyan ember,aki imád másba belerúgni,gyúnyolódni,engem ez zavar,ha nem is velem,mert a szemembe ezt ritkán teszik,de hát nem vagyok vak,hanem mással történik akkor is.Pont hogy kiküszöböljem a bántásokat néha ilyen furcsa,bohoc típusnak tűnök,de senki sem ismer igazán,ahogy ez sokunkkal van így.
Hát én is csak kitartást kívánok mindenkinek és nagyon köszönöm a bíztatást is,és mindenkiért szorítok akik hasonló cípőben vannak,főleg te érted mert 17 évesen még annyira fiatal vagy,és mindig magam jut eszembe,hogy milyen boldogtalan gyerek és tini voltam,remélem te kapsz esélyt hogy nálad másképp legyen tovább és találsz igazán jó barátnőt.De mindenkinek legalább egy nagyon jó barátot kívánok,vagy valakit aki szereti,aki tényleg szereti.
Köszönöm a biztatást,veszek egy nagy levegőt és túl élem a holnapi napot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!