Miért van az, hogy rajtam az se látszik, ha tényleg nagyon beteg vagyok?

Akkor lehetséges,hogy nem szervi eredetű a problémád.Ez esetben az orvosod kissé ostoba,mert arra nem gondol,hogy lelki probléma is okozhatja a tüneteidet és ez esetben tovább küldhetne például pszichológushoz.

Másrészt pedig,vannak betegségek,amik nem látszanak az emberen,mégis akár súlyosak is lehetnek,de erre való a kivizsgálás.

Szerintem háziorvost kéne váltanod!

Nem tudom, velem is így van, de valós rosszulléteket alig akarnak elhinni, amíg meg nem vizsgálnak. Sajnos ebben benne van az is, hogy a szüleim is ilyenek voltak, ha megbetegedtek, sem "volt divat", hogy ágynak dőljenek, így valahogy belém nevelődött, hogy tartom magam. Már általános iskolába is sokszor mentem úgy, hogy magas lázam volt, de csak tesire kértem némi könnyítést. Egyszer az egyik tanárom észrevette, hogy csupa könny a szemem, csak meg akart simítani, hogy megvígasztaljon, akkor vette észre, hogy nem sírok, hanem tüzes a homlokom :) Nem egy tüdőgyulladást hordtam már ki lábon, mert nem vettem komolyan a légúti megbetegedésemet és ez lett a következménye, ezek is többnyire utólag (pl. rutin tüdőszűrésen) derültek ki.

Én úgy vettem észre, hogy ebben a "témában" is hatalmas a szórás: van, aki olyan, mint én is (nem helyes) és csak akkor megy orvoshoz, amikor már hálni jár belé a lélek, de akkor is emelt fővel, sminkelve, és van a másik véglet, akik az első tüsszentésre, köhintésre telegyógyszerezik magukat és egyik rendelésről a másikra járnak(ez sem helyes). Az igazság valahol középen van.