Ez már így nem mehet tovább! Mit tegyek?

Sziasztok!

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek ez mi lehet vagy mi tévő legyek ezzel kapcsolatban? :

Mostanában elég fáradt és stresszes vagyok. Gyakran elég durván elfelejtek fontos dolgokat meg kevésbé fontosakat is.

Van hogy beszélek egy emberrel rá két percre meg kénytelen vagyok megkérdezni hogy ő e az a valaki akivel beszéltem mert még azt is elfelejtem hogy nézett ki s csak a hangjára meg kábé a magasságára. (Ez egy pár napja megismert embernél fordult elő s nagyon kellemetlen volt mert végig ott volt a látókörömben és úgy felejtettem el)

Gyakran vissza szoktam kérdezni egy beszélgetés folyamán,hogy miről van szó mert olyan mintha egy felvételből kivágnának pár jelenetett s csak arra emlékszem, de hogy ki, mit, miről, merre arra sem szoktam emlékezni.

Néha olyan mintha nem lennének érzéseim utána pedig túl erősen érzek mindent is (düh, undor, szomorúság, megbántotság) ezek szoktak lenni ilyenkor gyakoriak. Ritkán van olyan, hogy igazán örülnék valaminek inkább csak meglepődöm nyugtázom hogy szuper és kész. Ilyen például az hogy idén én lettem az osztályelső úgy hogy egészen másodiktól tizedikig már ritkaságnak számított egyáltalán az hogy jó jegyeim legyenek (sosem buktam meg, de mindig nagyon közel voltam hozzá a matek miatt)

S akkor jöttem rá hogy hoppá valami nem oké mikor az osztályfőnököm meglepődött. Szavaival élve semmi érzelem nem látszik rajtam (s igaza is volt mert tényleg nem éreztem semmit abban a pillanatban csak meglepődtem s megnyugodtam hogy minden király azt ennyi, holott elég durván küzdöttem ezért)

Mikor valaki megdicsér vagy érdeklődést mutat irányomba esetleg az illető sír vagy szerelmes, kedves, boldog valamiért az megijeszt mert nem tudok mit kezdeni vele. Ha viszont kiabálna dühös lenne vagy undorodna, bajban lenne, bántani akarna azzal tudok mit kezdeni mert sokkal könnyebb egy ilyen helyzetben reagálni vagy racionálisan gondolkodni mint a másik esetben.

Ami miatt viszont jobban elgondolkodtam, hogy valami nem stimmel velem az az hogy mikor belenézek a tükörbe olyan mintha nem is magamat látnám. Ilyenkor mosolyogni próbálok, forgatni a fejemet. Integetni vagy bármi amivel elmúlaszthatom ezt, de a vége mindig az lesz hogy inkább nem nézek rá a tükörképemre mert még a cselekedeteimet is idegennek érzem.

Van hogy az egyik pillanatban még telefonozom a másik pillanatban meg már azt veszem észre, hogy kitakarítottam a lakásban anélkül hogy egyáltalán emlékeznék rá. Max gondolat foszlányok vannak meg róla, de az sem mindig. Egyszer volt olyan is, hogy egyik pillanatban még elmentem aludni utána pedig már iskolában voltam s két tanóra is eltelt.

Illetve az osztálytársaim számon kértek hogy miért kellet úgy elutasítanom szegény srácot én meg nem értettem, hogy miről beszélnek, mert nem emlékeztem rá hogy ilyen lett volna. Ezt el is mondtam nekik s megkértem őket hogy meséljék el erre azt mondták hogy üvegezés közben a srác azt kapta ki merésnek, hogy vallja be az érzelmeit egy lánynak aki tetszik neki erre odajött hozzám s bevalotta meg megkérdezte, hogy lennék e a barátnője én pedig mosolyogva azt mondtam hogy nem. No már most én az üvegezésre szinte egyáltalán nem emlékszem csak arra, hogy mikor én kerültem volna sorra pont kicsengettek így vége lett a játéknak, de se előtte sem utána nem emlékszem semmire. (És sajnos tuti, hogy nem csak kitalálták, mert az egyikük fotókat is csinált erről ahol színtisztán látszik, hogy tényleg rámosolyogtam a srácra)

Huh kicsit hosszú lett, ezért bocsánat csak nem tudom mitévő legyek...

Nem tudom mennyire számít a kérdés szempontjából, de 17 éves vagyok és lány.