Miért ilyenek a szüleim?

Úgy érzem hogy semmiben sem támogatnak igazán a szüleim. Az évek során rengeteg hobbim volt sorolnám: úszás, rajzolás, színészkedés, lovaglás, görkorcsolyázás. De amint bármiből eljutok a verseny szintre közlik hogy azt nem lehet. Eddig szinte csak tanulmányi versenyen voltam, plussz egyszer úszáson és ennyi. Amikor elmondom nekik BÁRMIRŐL tanuláson kívül hogy mi érdekelne akkor közlik hogy áh ezzel nem lehet semmit elérni, most még csinálgatod de heti egy alkalomnál nem többször. Csak az érdekli őket hogy a suliban nagyjából teljesítsek jól. Például mondok egy példát: amikor a dráma tanárom mondta hogy lenne a színészethez érzékem, akkor regisztráltam egy casting oldalra. Amint ezt az apukám megtudta közölte hogy ebből úgy sem lehet megélni. Mintha az ember mindent csak a pénzért csinálhatna. Vagy a lovaglás. Mindenki mást támogattak körülöttem a lovardában, és segítették őket hogy versenyezzenek, egyesületi tagok lehettek béreltek nekik lovat stb... Nekem meg minden edzés után azt kellett hallgatnom hogy az nem cél hogy lógjak egy koszos állat hátán. (nem arról van szó hogy nincs rá pénzünk.) Szörnyű látni hogy körülöttem az összes barátom megtalálja amit igazán szeret, én meg mindenből hobbi szinten maradok. Apukám egyszer a szemembe is monda hogy "addig jó amíg semmiben nem vagyok jó vagy tehetséges, mert nekem csak a tanulásra kell koncentrálnod, és nagyon örülünk hogy a testvéreid sem tehetségesek semmi hülyeségben, így mind a ketten diplomázott orvosok.

Persze nagyon szeretem a szüleimet, és tudom hogy csak jót akarnak nekem de rosszul esik. Anyukám sokkal engedékenyebb lenne, de apukám mindig lebeszéli. Ja és eddig bármilyen tanulmányi versenyen értem el akár országos első helyezést az apukám soha meg sem dícsért. Mindig azt mondja hogy: jó dehát neked ez a dolgod nem? Ezen mit ünnepeljek? Valakinek vannak hasonló szülei?