?? Bátyám 24 éves. 19 évesen ráfüggött a drogra, leszokott, de most bevallotta ÉS segítséget kért, hogy napi 15-20 nyugtatót szed be. (Azért mert elvileg ez segíthetne a drognak a lefüggőségről) Szüleim azt mondták hogy menjen el orvoshoz, el is fog,

Meg kell érteni ennek az egésznek a kémiáját.

A kábítószerek a legtöbb esetben gyakorlatilag arra ösztönzi az agyadat, hogy boldogsághormont termeljen, szellemileg erre függsz rá.

Tételezzük fel, hogy mondjuk a boldogság egy -10 és 10ig terjedő skálán mérhető.

Alap nyugalmi állapotban a 0-án vagy. Amikor elmész mondjuk futni, akkor a hormonok hatására 3-as szinten vagy, amikor szexelsz akkor 7-es.

Ha bedobsz egy extasyt akkor tartósan 9es szinten vagy, de mivel ezt nem természetes módon érted el, így ennek ára van: ha vége a tripnek akkor viszaesel -3re. Tehát már az alap állapotot sem éred el rögtön.

Ha rendszeresen fogyasztasz akkor a 9es boldogságszintet nem éred már el, mert hozzászokik a szervezeted és a boldogsághoromon is véges, már csak jó esetben 5-6os szintig tudod lőni magad, és egyre a tiszta időkben pedig folyamatosan egyre lejjebb kerülsz -5,-6, a tested nem tudja visszaterlmeni a boldogsághormont (és hozzá is szokott a nagy dózishoz).

Ennek eredményeként ha elmész futni vagy szexelsz, akkor már nem 2-es vagy 7es boldogság szintre jutsz, hanem a futást nem is élvezed, a szex meg jó esetben 1-2es szintre visz.

Ugyanez az étkezés is. Evés közben rengeteg boldogsághormonnal jutalmaz a szervezet (evolúciós okokból, enni kell), ezért is szeretünk enni. Sajnos ha az összes boldogsághormonból kimerültél már nem fog érdekelni az evés, mert nem 0-ról 3-ra kerülsz hanem -6ról -5,-4re.

A cukor, az édesség sokkal több boldogsághormont termel (szintén evolúciós okokból: a gyümölcs annó a kincs volt, a rengeteg vitamin miatt, ezért jutalmaz erősebben a szervezet), ennek okán valószínüleg a tesód boldogságszintjét értékelhető módon megdobja és ezért zabál inkább édességet normál kaja helyett. A normál ételt nem élvezi már, a cukrot legalább egy kicsit. (egyébként halkan jegyzem meg, hogy a cukor is komoly függőséget alakít ki, pont a fent említett okok miatt).

Fontos viszont, hogy ebből meg lehet gyógyulni. Ha máshogy nem akkor elvonó. Egy barátom éppen ott van második hete itt pesten: tiszta, szép, modern, normális kaja, napi kezelések, szépen halad az abszcinecia felé, de az tiszta sor: iszonyú nehéz út van még előtte.

Kitartást hozzá.

Ha bármi kérdésed van írj nyugodtan.

Még egy dolog: a legtöbb kábszis szégyelli a helyzetét, a függőségét és azokat amiket megtett, hogy cucchoz jusson.

Nektek határokat kell huzni, de nem szabad megalázni, csalódni bennük, mert akkor méginkább fal épül köztetek, még többet fog hazudni és el fogjátok veszíteni.

Igen, ezen még dolgozni kell. Ne essetek pánikba, mert bár tényleg egyik függőségből a másikba esett, de ez is egy út a szabadulás felé. Nem tud egyből teljesen megszabadulni a függőségektől, hanem egyre enyhülő függőségek sorozatán halad keresztül.

Ami a sót illeti, simán lehet attól is, hogy nem eszik sósat. A "normál sózott étel" igazából ha az ember sószükségletéhez viszonyítjuk, akkor eléggé túl van sózva. Ha nem eszel sót túlzott mértékben, akkor visszaállnak az ízlelőbimbóid a tényleges sóigényhez. Nekem is túl sós a szokásosan sózott étel.