Édesapámnál áttétes rákot állapítottak meg CT alapján. Most a primer, kiindulási daganatot keresik. A teljes vérképvizsgálat nem mutat eltérést. Reménykedhetünk? A labor a CT után készült. Mi a véleményetek el kell mondanom neki?

A tuti gyógyulás sohasem biztos, akármilyen daganatos betegségről van szó. Bárcsak úgy lenne...

Szörnyen nehéz ilyen helyzetben "helyesen" cselekedni. Nem biztos, hogy én tudni akarnám, hogy lehet, hogy halálos betegségem van. Egyénileg nagyon változó, hogy ki melyik csoportba tartozik. Van, aki teljesen összetörtik mikor kiderül és magába fordulva készül a halálára, van, aki felkészül minden eshetőségre, elrendezi a dolgait,stb... A suliban (eü) azt tanítják, hogy el kell mondani, hogy legyen esélye az illetőnek befejezni lezáratlan ügyeit, rendelkezni pl a temetéséről stb.

Nekem is több családtagom halt meg rákos betegségben. A nagyapám 84 évesen és amikor tünetei és fájdalmai voltak, egyszerűen nem engedte, hogy orvost hívjunk hozzá (amit persze ennek ellenére megtettünk, de ő elküldte az orvost!), egyszerűen nem akarta tudni mi baja, viszont érezte, hogy nagy a baj. Mi persze nem értettük, kétségbe estünk. De ő egyszerűen úgy volt vele, hogy szép kort megért, neki ennyi jutott... Kb egy hónapig élt még a tünetek megjelenése után és otthon halt meg, ahol szeretett volna (ő építette a házat, ami mindenét jelentette). A mamám halálakor (aki vastagbélrákban halt meg hosszas gyógykezelés, szenvedés után) ő úgy döntött, ha vele ilyen történik nem akarja ugyanazt átélni...

De reménykedni mindig lehet és KELL is, mert sokszor már csak az van az embernek.

A te saját döntésednek kell, hogy legyen, hogy elmondod-e neki. A te édesapád, te ismered őt úgy, ahogy senki más.