Hogyan deríthetném ki, hogy borderline szindrómás vagyok vagy “jogos-e” a haragom?

A problémám, hogy a párom nagyon sok időt tölt nélkülem, a hobbijaival.

Vannak nagyon jó tulajdonságai (elég sok), de vannak olyan hetek, amikor, ha nem veszek össze vele, akkor minden napra beszervez valami programot.

Alapból heti 2x fél 12 körül jár haza a zenekar miatt, de van emelett heti 4-5 edzése amiből egy ilyen 1.5-2 órás + nyújtás + potencionálisan utazás és akkor van még, amikor elmegy falat mászni, teniszezni vagy csak találkozni a barátaival. Ilyenkor, ha mondom, hogy szerintem ezek már nem férnek bele egy kapcsolatba, rendszerint összeveszünk. Ő azt állítja, hogy már nem mer egy csomó mindent felvetni nekem, mert tudja, hogy úgyis felhúzom magam rajta. Én meg nagyon dühös vagyok, hisz milyen kapcsolat az, ahol az egyik felet nem zavarja, ha heti 4 nap mondjuk csak este ér haza és nem tudunk beszélni sem aztán a maradék egy hétvégi napon nem mehetünk mondjuk csak az én szüleimhez, mert elhanyagoljuk az ő szüleit. (Ez egy visszatérő és elég kemény vitánk).

Érthető a reakcióm, vagy tényleg vissza kellene vennem? Sajnos, ha nem kiabálva próbálnám jelezni, hogy ez engem zavar, akkor nem is megy át az üzenet, többször próbáltam, szerinte én vagyok vele összenőve. Annyi, hogy mivel nem akarja, hogy kiabáljak vele, ezért ilyenkor viszont alkalmazkodik.

Már felmerült bennem, hogy borderline-m van, emiatt, pedig amúgy kifejezetten az elhagyástól nem félek, de ez mindig annyira kiborít. Többször gondoltam rá, hogy szakítani kéne, de ezt leszámítva szerintem illünk egymáshoz/nekem kényelmes ebben a kapcsolatban amúgy, így még nem bírtam magam rávenni.