Elkezdtem abba hagyni az alkohol ivást.Nem iszom már minden nap.Néha még elcsábulok akkor Viszont iszok rendesen.Tegnap majdnem elhagytam a telefonom.Hogy lépjek túl ezen az elcsábuláson,hogy véletlenül se igyak?

1. A leírtak alapján már mostanra is jelentős haladást értél el. Erre legyél büszke!

2. További akaraterővel.

Erre egyszerű módszerek nincsenek, ellenkező esetben nem lennének alkoholfüggők, hanem mindenki akkor állna le, amikor akarna. (Kivéve persze a fizikai függőket, de ők a kisebbség, és az igazi baj náluk is a pszichés függőség, mert a fizikai 1-2 hét alatt könnyen kikezelhető.)

Az alkohol vásárlása sajnos pont olyan kényszeresen tud történni, mint az elfogyasztása. Ha a függő ellenáll a sóvárgásnak/szorongásnak, akkor az "elcsábulás" gyakran szinte pszichózisszerű állapotban történik, ahol elszakad a valóságtól, és azt hiszi, hogy most igenis baromi jó ötlet "meginni valamit", illetve előbb csak "megvenni valamit", "majd jó lesz valamikor" – véletlenül pont aznap). Ezt közvetlenül nem lehet leküzdeni, csak megelőzni, de az is elég trükkös.

Azt nem tudod elérni, hogy kevesebb alkohol vagy ritkább fogyasztás is kielégítsen, ezért jellemző, hogy ha ritkul, akkor durvul is. Arra kell fókuszálnod, hogy ne csak elviseld, hanem megtaláld a helyed a józan életben. Bármilyen logikusnak is tűnik időnként, hogy most igenis jobb lenne meginni "valamit", az hazugság, ne hidd el. "Csak egy kis" alkoholnak sincs már helye a közeljövődben, és valószínű, hogy a távolabbiban sem.

Súlyosabb esetekben ez a kognitív szint sajnos nem működik, olyankor valahogyan tabusítani kell az ivást; a tabu ősrégi pszichológiai eszköz olyan késztetések ellen, amiknek az ember akarattal nem tud ellenállni. Ebben segíthetnek olyan közvetlen következmények, amik végleg elijesztenek tőle (súlyos egészségügyi probléma, elhagy az asszony/gyerek), vagy ha tudsz valakinek olyan igéretet tenni, amit sosem mernél megszegni. Az persze elég egyéni, hogy kinél mi tud igazi tabut emelni, mert az olyan súlyos félelmekből tud kiindulni, ami az alkoholistákra pont nem jellemző.

ma 14:20

Ez a vágyálom garantálja neked, hogy alkoholista maradsz. Egyesek több évtizeden keresztül "próbálnak" függőségből "ésszerű ivásba" átmenni, de ha már nem te döntöd el, hogy mikor és mennyit iszol, akkor ez az átállás ilyen formában lehetetlen. Függőként azt már nem tudod befolyásolni, hogy milyen mennyiség-rendszeresség fog kielégíteni – a legjobb esetben is csak azt, hogy iszol vagy nem iszol. Függőként annyiféle szorongás és kényszergondolat jelenik meg benned az ivásról, hogy csak az működik, ha az alkoholfogyasztás számodra egyszerűen nem opció többé.

Ha legalább feltételesen "örökre" lemondanál róla, és ténylegesen kigyógyulsz a függőségből, akkor esetleg (!) jóval később lenne valami esélyed egészséges viszonyt ápolni az alkohollal, de ez azért elég vékony jég; akárhány év absztinencia után sem tudod, hogyan végződik, ha megint fogyasztani kezdesz.