Pszichiaternel mi lesz?

Mivel a szülővel mész, ő fogja elmondani. Az a logikus, hogy először a szülővel beszéljen. A családról és az iskoláról fog kérdezni, és csak akkor van értelme oda járni, ha őszinte vagy, ő segíteni akar. Az állapotodnak nem te vagy az oka, hanem a szülő(k), úgyhogy ne magadat hibáztasd. A gyerek a családi zavarok tünethordozója, tulajdonképpen a szüleidet is kéne kezelni. Ha nem fogyasztottad le magadat élettel összeegyeztethetetlenül soványra, akkor nem küld kórházba.

Az nagyon erős túlzás, hogy azért van ott mert segíteni akar (nem fogok ítélkezni 100 rosszból is lehet 2-3 jó kivétel, lehet, hogy pont ő lesz az.), gyógyszerlobby van a köbön, voltál pszichológusnál valamikor, vagy valaha? Ő küldött tovább pszichiáterhez? Az evészavarok eléggé súlyos problémák, volt ennek valami előzménye?

Ha csak iskolapszichológusnál voltál kérdező, már az is jobb annál, mintha egyáltalán nem kezelt volna senki, bár egy intézményben ami a tanulásra van kialakítva, természetes, hogy a pszichológus nem tud olyan profizmussal kezelni, mint egy erre szakosodott rendelő, azt viszont eléggé furcsának találom, hogy rögtön pszichiáterhez küldött volna, kivéve olyan esetben ha nagyon beteges, és veszélyes ütemben történt a fogyásod. A lényeg, hogy legyél kedves a kezelővel a diskurzuson, ugyan nem tudom hány éves vagy, de ha valami készítményt ír fel neked, kezeld fenntartással illetve nézd meg az adott gyógyszer összetevőit, ha ez egy durván erős kategóriába sorolható szer, például benzizoxazol származék, levomeprozamin stb. akkor kiemelten. Bár nem hinném, hogy első alkalommal ilyenekhz nyúlna. Ha tanácsol valamit az életvezetéseddel kapcsolatban mindenképp fogadd el, ha úgy érzed, hogy nem megfelelő a készítmény amely a recepteden van, kérjetek anyuddal/apuddal másodvéleményt. (ezt 16 éves kor alatt nem tudsz gyedül.) A lényeg igazából annyi, hogy ne a gyógyszerekben keresd a betegséged megoldását, sok sikert, és felépülést kívánok neked szeretettel!

Beszélgetés vele. Aztán kezelés.