Mi a különbség az ultrahang, a röntgen és a CT között? Többi lent

Az ultrahang főként lágy szövetek vizsgálatára alkalmas, ahol nem állja útját csont, ezért pl. a hasüreg vizsgálatára gyakran alkalmazzák. Előnye még a röntgen és CT vizsgálatokkal szemben, hogy nem az alany nem kap ionizáló besugárzást, ez pl. magzatoknál kifejezetten fontos, de egyébként sem hátrány.

A röntgen a csontos, a röntgensugárzást elnyelő szövetek vizsgálatára alkalmas. Pl.: trauma esetén (ugye eltört-e a kezem című jelenet). Itt a röntgensugárzás miatt figyelni kell a dózisra.

A CT szintén röntgensugárzást használ, viszont egyetlen sík leképezés helyett több szeletben képes kiszámítani a képet, ezért alapból szintén csontos szövetek vizsgálatára alkalmazzák, viszont olyan helyeken, ahol egyébként a csontok egymástól takarásban vannak (pl. koponya).

Kontrasztanyag alkalmazásával lágy szövetek is vizsgálhatóak vele, pl. gyulladások és egyes daganatok az átlagnál jobban, míg pl. érszűkületes területek az átlagosnál kevésbé halmozzák fel a kontrasztanyagot. A dózisra itt is figyelni kell.

Az MR (Mágneses Rezonancia-vizsgálat) eleinte főleg lágy szöveteket tudott megfelelően vizsgálni, az előnye az volt, hogy erre attól függetlenül képes volt, hogy a vizsgálatnak útjába állnak-e csontos képletek, tehát mellkasi és koponyaűri vizsgálatokra is alkalmas volt. A másik pozitívuma, hogy nem jár ionizáló sugárterheléssel.

A mai MR-ek már csontos és lágy szöveteket egyaránt képesek leképezni, afféle aduászként, illetve szükség esetén alkalmas kontrasztanyaggal itt is elsősegíthető a keresett képlet megjelenítése.

Ennek ellenére az orvosok csak olyan esetben kérnek MR vizsgálatot, ha a többi felsorolt vizsgálat alkalmatlan a diagnózisra, ennek oka pedig az MR vizsgálat hozzáférhetősége és ára.

Egyrészt maga a készülék sem olcsó, így nem telepíthetnek minden sarokra egyet. Másrészt azért sem telepíthetnek minden sarokra egyet, mert nagy, és ezt úgy értem, hogy NAGY áramigénye van az MR készüléknek. Egy új építésű kórházban ez nem gond, mert terveznek vele, már az építéskor. A régebbi kórházak esetén viszont gondok lehetnek. Az épületen belüli hálózat még hagyján, de a külső hálózati infrastruktúra bővítése nem kis költség, ha egyáltalán kivitelezhető. Budapesten pl. szabott már gátat MR készülék beüzemelésének az, hogy az ELMŰ egyszerűen nem vállalta a hálózat felbővítését. (Nem azért, mert genyák, hanem mert konkrétan többe került volna, mint amennyiért még van értelme megcsinálni.)

Harmadrészt maga a vizsgálat elvégzése, és a berendezés karbantartása sem olcsó.