Hogyan beszéljek dadogás nélkül?

Felnőtt korban már nagyon nehéz, a teljes gyógyulás sajnos szinte lehetetlen.

Nekem is van beszédhibám, gyerekkoromban a logopédus azt mondta nem kell járnom terápiára, mert nem olyan súlyos és lényegében ezzel el volt intézve. Emiatt sosem mertem fellépni iskolai előadásokon, főleg hogy voltak osztálytársak akik néha-néha beszóltak.

Most felnőtt koromban azt vettem észre, hogy hullámokban tör rám a dadogás. Ha nyugodt időszakom van és kiegyensúlyozott vagyok, akkor szinte dadogás nélkül tudok beszélni, csak egy-egy szó kimondása jelent kisebb gondod. Viszont stresszes helyzetben erősen előjön és növeli a szégyenérzetet, ami érzelmileg megterhelő.

Hazudnék, ha azt mondanám nem zavar ez felnőttként, de próbálom elengedni. Nem tartom ettől rossz embernek magamat, mindenkinek van valami "defektje". :D