Miért van az hogy van aki nem bírja az autót es hányós?

Lassan 40 éves leszek, bizonyos autókban hátul 30 km után már rosszul vagyok,(gyerekkorom óta, buszon is), telefonon egy sms-t nem írok meg út közben, mert akkor végem. Elöl ülve jobb a helyzet, ha én vezetek, akkor nincs probléma.

Állítólag az agyunk tehet mindenről, az hiszi egy helyben vagyunk, de ugye halad az autó, ez hatással van minden szervünkre, valahogyan azt hiszi megmérgeztek minket, ezért jön az inger, hogy kijöjjön a cucc. Ezt olvastam valahol régen.

A Citroen vagy valamelyik francia autó márka fejlesztett pár éve egy szemüveget, amit utazáskor kell viselni, elvileg elég az elindulástól számítva 10-20 percet, aztán levehetjük, ez megakadályozza a rosszullétet.

Megvan. Seetroen glasses.

Motion sickness glasses a neve.

En egyetlen utazasnal tanultam meg, hogy ne legyek rosszul, es azota hegyi szerpentinutakon sincs bajom. Igaz, ha valaki szarul vezet, es varosban rangatja a kuplungot, attol kivagyok most is.

A lenyeg. Ki kell nezni az ablakon. Nem szabad mast csinalni. Ahogy nezel ki, az utat koveted a szemeddel. Es kanyaroknal plane, mintha te lennel az auto, koveted a kanyar ivet a szemeddel.

Nagyon kellemetlen, szerencsére a gyerekeim nem örökölték ezt, de anyám is ilyen. Nekem főleg buszon jön elő.

Autóban, ha hátul ülök. Első leírt mindent.

Ha valaki úgy vezet, hogy "dinamikusan", fék, gáz, fék, gáz, na akkor érzem, hogy kitaccsolok mindjárt, illetve a hullámvasutas utakon, fel-le-fel-le. Ha nagyon meredek az út és lendületből megyek fel, mert én vezetek, na akkor is.