Ha rákos lennél vállalnád a kemót?

Rokonságot, családot megáldotta a sors ezzel az alattomos betegséggel. Így utólag azt mondanám, hogy csak akkor vállalnám be, ha elérhető a célzott terápiás szer. Persze ehhez az is kell, hogy ne diagnosztizálják félre az embert...

Ha azt mondják hogy élhetek még 2 évig, lehet nem vállalnám

Másfél éves a kisfiam. Ha így tovább maradhatok az életében, mindenképp vállalnám. Nem szeretnék váratlanul eltűnni az életéből, mikor még nem lehet neki ezt elmagyarázni. Pár hónap számít már a beszédfejlődésben.

A kemoval nagyon sok borzalmas dolog jár, és ezek az rossz élmények örökre megmaradnak, ha csak bevillanó képként is, de bármelyik pillanatot el tudja rontani, ez az egész, az emlékezés az akkor megért szörnyű dolgokra. Ezzel ellentétben esély a gyógyulásra, és igen, nagyon nehéz, de szerintem sokkal jobb mint várni a halált, ahelyett, tudjuk, h lényeében mindent megpróbáltunk.

Nagyon nehéz kérdés, mivel nem csak az élmények és mellék hatások rosszak, hanem a maradandó károsodások is, legalábbis részemről. Ráadásul ha utána még más miatt kell sugár illetve hormon kezelés is! Bizonytalanság a jövővel kapcsolatban s már nem élheted úgy életed mint azelőtt! Megváltoztat testileg, lelkileg. Valószínűleg még egyszer már nem vállalnám be...