Tudnál segíteni? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Hello,

Én is ezzel a problémával küzdöttem. Kb. két évembe telt de legyőztem a pánikbetegséget. Úgy voltam vele, hogy ne a betegség "diktálja" már, hogy én mit szeretnék csinálni, és mire vagyok képes, hanem én. Én még akkor egyetemre jártam, és ott ugye ki lehetett játszani, hogy ha rosszul voltam nem mentem be, de úgy voltam vele, hogy hogy fogok tudni így dolgozni majd?

Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de próbáld magad rendbe tenni lelkileg, mert minden onnan indul ki.

Kis lépésekbe haladj, és miden elért dologért dícsérd meg magad, hogy milyen ügyes voltam ma, mert buszon utaztam és stb stb.

Egy gyárban sokan dolgoznak, a butikba is lehet őrültek háza- főleg, hogy lassan közelednek az ünnepek. DE ne ilyen alapon válogass, hanem hogy te mit szeretnél csinálni!

Nekem anno a pszich. azt mondta, hogy ha félek vmitől, egy idő után másra is átterjed a félelem, és ki sem merek majd mozdulni otthonról.

Úgy van, ahogy előző írta, mindennap csak kis lépéssel haladj.

Az embereket elkerülni nem tudod, de ha mégis, akkor még jobban elszoksz tőlük.

Én is ebben a cipőben járok. Nekem olyan végzettségem van, amivel lehet akár itthon is dolgozni, viszont az ember nem kerülgetheti állandóan a mumust-ahogy az első is mondotta volt.

Sajnos én sokkterápián vagyok , mivel a környezetem abszolúte nem hiszi, fogadja el, hogy létezik ez a betegség, pedig gimnáziumot is alig tudtam végigküzdeni emiatt, gyakran ki kellett mennem órákról, utolsó padba mertem csak ülni, remegtem, ha valaki olyannal találkoztam, akitől tartottam...

Viszont minden egyes "feladat"- emberekkel való kontakt, tárgyalás után a sikerélmény erősít-jé, nem is volt nehéz. Előtte citromfűteát iszom, meg vannak még lazító gyakorlatok, de erről szerintem szakember mesélhet többet.

Munkahely: egyszer dolgoztam állatkereskedésben, ott valahogy nem éreztem a stresszt.

[link]

...Én is most fogom kikölcsönözni.Hátha!!