Miért kell mindenkit mindenáron életben tartani?

Azért, mert ezeknek a gyerekeknek vannak szüleik.

Akik szeretik őket. És akik az elején nem tudták mivel fog ez járni. Akikben mindig is lesz remény. Alapvetően ezek a problémák nem jönnek egyből általában. A testi dolgokat ki lehet vizsgálni, de a baj tetéződni szokott és mindig van egy olyan része ennek, hogy "túléltük már ezt, azt, amazt, végigcsináltuk, végigszenvedtünk, csak nem lesz már rossszabb".

A nyitott gerinc szerencsére már szűrhető anyaméhben ha jól tudom. Ugyanakkor sok minden még nem tud kiderülni. Ebben az esetben mit tartassz jónak? megszületik egy gyerek sérülten és megölik első nap? Ki? Milyen jogon?

Vagy ha később derült ki sok fogyatékosság, akkor képes kellene legyen egy szülő megöletni a 4-5-6 éves gyerekét, akit egész addig szívből szeretett?

Ezek etikai kérdések, amikre nem lehet válaszolni. Lehet, hogy te objektíven rá tudod bökni valakire, hogy taigetosz pozitív, de egy szülő nem lesz képes a gyerekét megölni. Ahogy egy ilyen ember sem feltétlenül tud öngyilkosságot végrehajtani vagy eutanzáiába beleegyezni.

Ez egy olyan kérdéskör amit emberi oldalról kell megközelíteni, főleg szülői oldalról, nem pedig vallás vagy ilyensmi.

Szerintem ez egyrészt a keresztény kultúra hozadéka, hogy az élet lehet csak siralomvölgy, de ez így van jól, egyébként meg az ögyilkosság bűn. Nem kell hívőnek lenni, az általános értékrend egy ateista életét is áthatja.

Másrészt egy komoly jogi és etikai dilemma, hogy ki és mikor dönthet egy ilyen kérdésben. A gyerek biztos nem. Az érzelmileg elfogult szülők? Az állam?!

Képzeld el mennyi politikai támogatót tudnál gyüjteni: "Ezentúl döntsön az állam arról, hogy kinek a gyerekét eutanizáljuk!"

Vagy "Az orvosok dönthessenek arról, hogy megtagadják a beteg gyerekek kezelését!"

Persze te jobb megfogalmazást használnál, de a politikai ellenfeleid, nem szépítenének semmit.

Amikor bent voltam a lányommal legutóbb a kórházban, volt ott egy 3-4 éves kisfiú. Óriási epilepsziás rohamsorozata óta öntudatlanul fekszik gépekre kötve. Cigány kisfiú. Otthagyták,már nem is járnak hozzá. Soha nem fog felébredni.

Csak néztem őt,és ezen agyaltam,hogy miért? Miért tartják életben? "Életben".... ő már rég nem él. Csak a gépek csipognak felette.

Számomra ez érthetetlen. El kellene engedni...

'15:20

Én ilyet parenterizált gyerekekről olvastam. A gyerek hirtelen felnőtt szerepbe kényszerünl, elveszik a gyerekkorát, pl. gondoskodnia kell az alkoholista szülőjéről.

Felnőve aztán kapcsolat függő lesz, olyan párt választ magának, akit "meg kell menteni"...

Az ilyen emberek tudattalanul hajlamosak olyan szerepeket keresni, ahol ők a megmentők, ahol gondoskodni kell valakiről.

Ha a munkájukban ki tudják élni, pl. nagyon jó odaadó ápolók lehetnek.